Albert Schweitzer idézet

Amikor az ember már nem veszi természetesnek a létet, hanem meglátja benne annak misztikusságát, ott kezdődik a gondolat. [Részletek]

A gondolkodó ember szükségét érzi annak, hogy ugyanolyan tisztelettel adózzék minden rajta kívül álló életakaratnak, mint a magáénak. [Részletek]

Vannak idők, amikor a saját fényünk kialszik, és egy másik embertől kapott szikra kell, hogy újra lángra kapjon. Mindannyiunknak jó okunk van rá, hogy mélységes hálával gondoljunk... [Részletek]

Nem tudom mi a sorsod, de egy dolgot tudok: csak azok lesznek igazán boldogok, akik keresték és megtalálták hogyan lehet másokat szolgálni. [Részletek]

Mindegyikünknek meg kell barátkoznia a halál gondolatával, ha valóban jóvá akar válni. Nem szükséges naponta vagy óránként rágondolnunk. De valahányszor az élet útján olyan pontra... [Részletek]

Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet. [Részletek]

Amit tehetsz, csepp a tengerben, de ez ad értelmet az életednek. [Részletek]

Sem a múlt, sem a jelen, sem pedig a jövendőbeli idő nem önmagában lévő... a valóság az ember agyában van. [Részletek]

A szerelem idő előtt öreggé tesz, aztán - amikor véget ér az ifjúságunk - újra megfiatalít. [Részletek]

Szenvedj te is, úgy könnyebb lesz nekem! [Részletek]

Véget ért egy kapcsolat, pontosabban, egy mély szerelem barátsággá szelídült. [Részletek]

Testvérem voltál. Láttad a vesztem is. Meztelen arcom. Mint én. Elmúlni most már, vagy elveszni - nem hagyom. Semmilyen kincsért, soha, semmilyen oldalon. Se a felhőkön innen, sem túl. [Részletek]

Nem mondok semmit nagyobbnak vagy kisebbnek, Ami betölti korát és helyét, akármivel felér. [Részletek]

A szerelemben - éppúgy, mint bármi másban - a legjobb a jó ellensége, és a tökéletesség keresése pusztító. [Részletek]