Alexandre Dumas idézet

Aki kétszer szeretett, egyszer sem szeretett. [Részletek]

Az mindig sürgős, hogy boldogok legyünk (...), mert amikor valaki már sokat szenvedett, nagyon nehezen hisz a boldogságban. [Részletek]

Az ember csak akkor lesz tökéletes, ha majd teremteni és rombolni is tud. (...) Rombolni egyébként máris tud, és ez már a tökéletesség útjának egyik fele. [Részletek]

Csakis akkor beszélj, amikor kell, s felét mondd csak annak, amit gondolsz; csakis azt írd le, amit aláírhatsz, és csakis azt cselekedd, amit elmondhatsz. [Részletek]

Olykor eleget szenvedünk ahhoz, hogy jogunk legyen soha azt nem mondani: - Nagyon-nagyon boldog vagyok. [Részletek]

Az erkölcsi sebeknek megvan az a különlegességük, hogy el lehet rejteni őket, de egészen sohasem gyógyulnak be. Amint hozzájuk érnek, újra meg újra fájdalmat okoznak, könnyen vérezni... [Részletek]

Az álmot ismét a valóságnak kell követnie. (...) Ha összehasonlítja a valóságos lét fájdalmait a mesterséges lét gyönyöreivel, sohasem kíván többé élni, csak örökké álmodni.... [Részletek]

Emlékszel Moses Morales-re? A maja idegenvezetőre. Az utolsó estén az édesapjáról mesélt, aki meghalt. De ő nem hitte el. Azt mondta, ha ki akarnák őt hantolni, nem találnák. Egy magot... [Részletek]

Minden egyes lélegzetvétel, minden álom, a születés, a halál úgy múlik el, hogy fel sem fogjuk. Összes fogyatékosságunk közül ez a legfájdalmasabb. Életünket olyan kozmikus folyamatok... [Részletek]

Én nem hiszek a jelenben... Ebben a rohanásban értelmét vesztette a jelen fogalma. (...) Itt csakis jövő van, amitől rettegünk. Mire lecsap ránk, már a következő pillanat gondolatától... [Részletek]

A színpadon otthonosan mozgok több ezer ember előtt, attól viszont nagyon megijedek, hogyha egy teremben a képeimet nézegetik. A festés olyan szabadságot ad nekem, amit a zenétől nem kapok... [Részletek]

Miközben párhuzamosan éljük életünket, embertársaink világába csak gyér betekintést nyerhetünk. [Részletek]

Vajon én könnyebben tudok-e majd búcsút mondani azoknak a gesztusoknak, amelyek az ifjúságot jelentik számomra? Vajon marad-e más választásom, mint hogy azután legalább utánozzam őket,... [Részletek]

Nagy igazság, hogy akikkel találkozunk, megváltoztathatnak bennünket, néha olyan mélységesen, hogy utána még a nevünkben sem vagyunk ugyanazok. [Részletek]