Áprily Lajos idézet

Olyan mindegy, melyik kapun suhanunk át a végtelenbe. [Részletek]

Ha nem leszek, nem fogja tudni senki, sorsomnak mennyi furcsa titka volt. [Részletek]

Homályban ültem, hangulattalan, nagy seb-bilinccsel - bénán, mint a rab, vártam, mikor lop sugarat reám egy könyörülő, keskeny ég-darab. [Részletek]

Angyal zenéje, gyertyafény - kincses kezem hogy lett szegény? Nem adhattam ma semmi mást, csak jó meleg simogatást. [Részletek]

Szem mögött, szó mögött gondárnyék feketül. És mégis - ne remegj: lélek van teveled, nem maradsz egyedül. [Részletek]

Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek, taníts meg hogy Csendemhez csendben érjek. [Részletek]

Tudom, hogy két kezem nem part és nem erő: maholnap aszu ág, szélvert és remegő. Mentésre ingatag, tartásnak nem elég - síkon át, hegyen át kinyújtom tefeléd. [Részletek]

Azt hiszem, az emberek szeretnek vissza-visszatérni a régi gondolataikhoz. (...) Nem mindig mi határozzuk meg, hogy mire emlékezünk, és mit felejtünk el. Olykor olyasmi jut eszünkbe, amire... [Részletek]

Jól érzem magam veled, mindenestől érdekelsz. [Részletek]

Ha a kormány erőszakba fojtja a mi békés harcunkat, el kell gondolkodnunk, hogy más módon vívjuk ki a szabadságunkat. [Részletek]

A düh egy olyan érzés, amit azok éreznek, akiknek számít valami. [Részletek]

A jó szív megszépíti az arcot, fiacskám. (...) És a rossz a legcsinosabb pofikat is csúfabbá teszi a csúfnál. [Részletek]

Szülőidnek s tanítódnak legjobban adsz hálát, Ha megteszed mit mondanak s fogadod tanácsát. [Részletek]

A gyakran emlegetett hazugságból könnyen megszülethet az igazság látszata. Amely egy látszatvilágban sorsdöntő erő. [Részletek]