Emily Dickinson idézet

Mivel nem vártam nyugton a halált, Így fékezte jöttét hozzám. Kocsija csak bennünket vett fel, És az örökkévalóságot. [Részletek]

Ha egyetlen szív fájdalmát enyhítem: nem éltem hiába; ha könnyítek egyetlen életen: nem éltem hiába; ha lepottyant madárfiókát visszarakok a fészkébe, a fára: nem éltem hiába. [Részletek]

Elképesztő az emberi szív, egy szótag megrendítheti, mint a megrázott fát. [Részletek]

Ember nem színlel görcsöt; mímelhetetlen a fájdalom. [Részletek]

Tollas kis jószág a "remény", Lelkünk ágára ül, Fújja szövegtelen dalát, És sosem némul el. [Részletek]

Maga a létezés olyan megrázó élmény, hogy alig marad idő bármi másra. [Részletek]

Hogy soha nem tér vissza, Attól olyan édes az élet. [Részletek]

Mindig legyenek kételyeid. Ha abbahagyod a kételkedést, akkor az azt jelenti, hogy megálltál az utadon. [Részletek]

Az ember eltemeti halottjait, sírjuk fölé keresztet ácsol, jelnek, hogy van valami, ami több, mint az élet. [Részletek]

Ha az egész órát úgy betöltöd, hogy benne érték hatvan percnyi van, minden kincsével bírod ezt a földet, s ami még több, ember vagy, fiam. [Részletek]

Bár az igazság felszabadíthat, az nem jelenti azt, hogy nem fáj. [Részletek]

Mindenki szívét megindíthatja valami. A sírás oka nem feltétlenül bánat, a sajátos nehézségekből fakadó kiborulás vagy zaklatottság. [Részletek]

Az őrület olyan, mint a gravitáció. Csak egy kis lökés kell hozzá. [Részletek]

Az Életrevaló Fánkok Boltjában lélekszitán léleklisztet szitál a pék, abból süti a fánkot. Hanem a cukrot hol elfelejti, hol nem, hol tesz bele, hol nem. Jönnek a vevők, kérdezik: -... [Részletek]