Endrődi Sándor idézet

Szeretlek. Bár te gúnyolsz, vádolsz És szívemet is elítéled: Bevallom a rengetegnek, hogy egyedül csak érted élek. [Részletek]

Megyek utamon némán, csendesen S merengek édesbús emlékeden, Lábam a sápadt avart zörgeti, Szemem el nem sírt könnyel van teli. [Részletek]

Egykor nagyon szerettelek, S most is. Ám ez szinte más. Ez is, az is szerelem, de Benne milyen változás! [Részletek]

Nem, nem akarom tudni, hogy ki voltam És mivé lettem volna nélküled! Amit vesztettem s szenvedtem: csekélység! Csak hogy téged, téged megnyertelek! [Részletek]

Sötéten, hallgatag Bolyongjuk át a földi utakat; Van fájó szívünk, könnyező szemünk, És egymás mellett mégis elmegyünk Sötéten, hallgatag... [Részletek]

Maradjon lelkem itt szívednél, Nálad, ki léte s álma vagy: Nekem csak egy dicsőség kell, hogy Téged boldognak lássalak! [Részletek]

Álmomban, esti séta közben, Hogy a virágok halkan bólintgattak: Egy édes, hosszú, forró csókkal Örökre eljegyeztelek magamnak. [Részletek]

A valószínűtlenről való álmodozásra létezik egy szó, mégpedig az, hogy remény. [Részletek]

Jól érzem magam veled, mindenestől érdekelsz. [Részletek]

Ha a kormány erőszakba fojtja a mi békés harcunkat, el kell gondolkodnunk, hogy más módon vívjuk ki a szabadságunkat. [Részletek]

A bizalmat ki kell érdemelni, ez nem megy varázsütésre! [Részletek]

Egy értelmes ember elég jó társaság önmagának! [Részletek]

Keveset szólj, de igazat: Sok beszéd sok roszba avat. [Részletek]

A gyakran emlegetett hazugságból könnyen megszülethet az igazság látszata. Amely egy látszatvilágban sorsdöntő erő. [Részletek]