Kategóriák

Francesca Marciano idézet

A magányos férfiak úgy élnek, akár a farkasok. A házuk éjjeli menedékhely csupán, ahová azért térnek meg éjszakára, hogy lerogyjanak az örökké bevetetlen ágyra és elveszítsék az öntudatukat. Napközben semmi dolguk a szobákban. Sosincs étel a hűtőben, még egy csésze kávéra való friss tej sem, se kényelmes szófa, se lámpaernyőn átszűrődő hangulatvilágítás, se tűzifa. Csak poshadt étel és piszkos zoknik áporodott szaga.

- Francesca Marciano

További Francesca Marciano idézetek:

Nagyon is valóságos volt ez. Igazán háborúba indultak. Valahányszor elmentek, azt gondoltam, nejlonzsákban fognak visszajönni. Vagy egyáltalán nem jönnek vissza. Éjszaka nem tudtam... [Részletek]

- Francesca Marciano

Amikor eljön a halál, mindig bejelentés nélkül érkezik, mindig kegyetlen és vérszomjas. Értelmetlen és abszurd. [Részletek]

- Francesca Marciano

A szerelem néha olyan könyörtelenné teszi az embereket, amilyenné még a gyűlölet sem. Amikor a szerelem a tét, senki sem tartja elfogadhatatlannak, hogy amikor a másik nem figyel, hátba... [Részletek]

- Francesca Marciano

Az ember ezer évet vár, képtelen moccanni is. Jégbe temetett test. Tökéletesen konzervált. Haj, bőr, körmök, ruha, ékszerek, minden érintetlen, minden a helyén. Nem halott, csak alszik.... [Részletek]

- Francesca Marciano

További idézetek:

A valószínűtlenről való álmodozásra létezik egy szó, mégpedig az, hogy remény. [Részletek]

- Jostein Gaarder

Jól érzem magam veled, mindenestől érdekelsz. [Részletek]

- Vavyan Fable

Ha a kormány erőszakba fojtja a mi békés harcunkat, el kell gondolkodnunk, hogy más módon vívjuk ki a szabadságunkat. [Részletek]

- Nelson Mandela

A bizalmat ki kell érdemelni, ez nem megy varázsütésre! [Részletek]

- Vámpírnaplók

Egy értelmes ember elég jó társaság önmagának! [Részletek]

- Emily Bronte

Keveset szólj, de igazat: Sok beszéd sok roszba avat. [Részletek]

- Bezerédj Amália

A gyakran emlegetett hazugságból könnyen megszülethet az igazság látszata. Amely egy látszatvilágban sorsdöntő erő. [Részletek]

- Csoóri Sándor