Johann Wolfgang von Goethe idézet

Valamely nemzet csak akkor tesz szert ítélőképességre, midőn önmagát megítélni tudja. E nagy kiváltsághoz azonban igen későn jut el. [Részletek]

Az eszmében élni annyit jelent, mint a lehetetlennel úgy bánni, mintha lehetséges lenne. [Részletek]

De én csak én vagyok, Vedd, amit adhatok! És ha tán kevesled, Fess magadnak te szebbet. Mert én csak én vagyok, Vedd, amit adhatok. [Részletek]

Aki nem próbálja meg a lehetetlent, az a lehetségest sem fogja elérni soha. [Részletek]

Az emberélet nagyszerűt igér: mily szép a nappal, és mily nagy az éj! S mi, bár becéznek édeni hatalmak, alig örvendünk a királyi napnak: zavaros harcba sodródik az ember most magával,... [Részletek]

Milyen tisztán láttam mindig az állapotomat, és mégis mindig mennyire gyerekként cselekedtem; ma is milyen világosan látok, és még sincs semmi reménye a javulásnak. [Részletek]

Az ember a könyvtárban egy nagy tőke jelenlétében érzi magát, amely kiszámíthatatlan kamatokat osztogat nesztelenül. [Részletek]

A testnek és a léleknek új kihívásokra van szüksége. [Részletek]

Az ember eltemeti halottjait, sírjuk fölé keresztet ácsol, jelnek, hogy van valami, ami több, mint az élet. [Részletek]

Ha az egész órát úgy betöltöd, hogy benne érték hatvan percnyi van, minden kincsével bírod ezt a földet, s ami még több, ember vagy, fiam. [Részletek]

Bár az igazság felszabadíthat, az nem jelenti azt, hogy nem fáj. [Részletek]

A jövő az, amit fölépítünk. [Részletek]

Az őrület olyan, mint a gravitáció. Csak egy kis lökés kell hozzá. [Részletek]

Az Életrevaló Fánkok Boltjában lélekszitán léleklisztet szitál a pék, abból süti a fánkot. Hanem a cukrot hol elfelejti, hol nem, hol tesz bele, hol nem. Jönnek a vevők, kérdezik: -... [Részletek]