Moliére idézet

Ó, hogy sóvárog érte Kezem, hogy bélyegét a képedre tegye! [Részletek]

Az ember csak beszél, de nem mindig cselekszik, Gyakran hosszú az út a szándéktól a tettig. [Részletek]

Ha olyan fontos, hogy fel ne szarvazzanak, Legjobb eszköz reá - hogy agglegény maradj. [Részletek]

Tudom, az emberek szivének mily mulatság, Mikor a híreket mérik s egymásnak adják. [Részletek]

Agyamat néha vad riadó veri föl; Sivatagba futni az emberek elől! [Részletek]

Már énnékem bizony nem kenyerem a bánat: Csak úgy nyelem le, ha alapos oka támad, S még ha száz oka is majd kiszúrja szemem, Én bizony úgy teszek, hogy észre sem veszem. [Részletek]

Titkolózni bizony a szerelem szeret, S ha sok az akadály, hát annál édesebb, S egy csepp társalkodás azzal, kit szíved áhít, Épp azért, mert tilos, csodálatosra válik. [Részletek]

Mindig legyenek kételyeid. Ha abbahagyod a kételkedést, akkor az azt jelenti, hogy megálltál az utadon. [Részletek]

Az ember eltemeti halottjait, sírjuk fölé keresztet ácsol, jelnek, hogy van valami, ami több, mint az élet. [Részletek]

Ha az egész órát úgy betöltöd, hogy benne érték hatvan percnyi van, minden kincsével bírod ezt a földet, s ami még több, ember vagy, fiam. [Részletek]

Bár az igazság felszabadíthat, az nem jelenti azt, hogy nem fáj. [Részletek]

A jövő az, amit fölépítünk. [Részletek]

Az őrület olyan, mint a gravitáció. Csak egy kis lökés kell hozzá. [Részletek]

Az Életrevaló Fánkok Boltjában lélekszitán léleklisztet szitál a pék, abból süti a fánkot. Hanem a cukrot hol elfelejti, hol nem, hol tesz bele, hol nem. Jönnek a vevők, kérdezik: -... [Részletek]