Murakami Haruki idézet

Miért harcolnak egymással az emberek? Miért gyűlnek össze százezrek, milliók csupán azért, hogy kölcsönösen legyilkolják egymást? Vajon ezek a harcok haragból származnak, vagy... [Részletek]

A szabadságától megfosztott ember feltétlenül meggyűlöl valakit. [Részletek]

Úgy élünk, hogy minden egyes levegővétellel magunkba szívjuk a halált, mint valami finom port. Egészen addig úgy gondoltam a halálra, mint az életről teljesen leválasztott, különálló... [Részletek]

Ha egyszer feltárult előttünk az igazság látványa, rettenetesen sekélyesnek fog feltűnni addigi világunk. Abban a látványban se logikus nincsen, se logikátlan. Se jó, se rossz. Minden... [Részletek]

Az emlékek és az érzések megfoghatatlanok, viszonylagosak és elfogultak, ezért folyton a biztos valóságra támaszkodunk - nevezzük ezt másik, alternatív valóságnak -, hogy igazoljuk az... [Részletek]

Olykor a sors visszafordíthatatlanul megindul egy adott irányba, akárcsak a homokvihar. Te pedig lépést váltasz, hogy megszabadulj tőle, ám a forgószél követ, s amikor ismét irányt... [Részletek]

Tapasztalatból állíthatom, hogy az ember mindig szörnyen akar valamit, ami nem akar összejönni. Amikor viszont ész nélkül menekül valami elől, hirtelen szembetalálja magát vele. Persze... [Részletek]

Mindig legyenek kételyeid. Ha abbahagyod a kételkedést, akkor az azt jelenti, hogy megálltál az utadon. [Részletek]

Az ember eltemeti halottjait, sírjuk fölé keresztet ácsol, jelnek, hogy van valami, ami több, mint az élet. [Részletek]

Ha az egész órát úgy betöltöd, hogy benne érték hatvan percnyi van, minden kincsével bírod ezt a földet, s ami még több, ember vagy, fiam. [Részletek]

Bár az igazság felszabadíthat, az nem jelenti azt, hogy nem fáj. [Részletek]

Mindenki szívét megindíthatja valami. A sírás oka nem feltétlenül bánat, a sajátos nehézségekből fakadó kiborulás vagy zaklatottság. [Részletek]

Az őrület olyan, mint a gravitáció. Csak egy kis lökés kell hozzá. [Részletek]

Az Életrevaló Fánkok Boltjában lélekszitán léleklisztet szitál a pék, abból süti a fánkot. Hanem a cukrot hol elfelejti, hol nem, hol tesz bele, hol nem. Jönnek a vevők, kérdezik: -... [Részletek]