Nadányi Zoltán idézet

Megálltam ma a télben, nem éreztem a szélben, hogy szeretsz. [Részletek]

A holdba néztem éjjel, de nem jött semmi fényjel, hogy szeretsz. [Részletek]

Szemünket az éjhez edzve hallgattuk a szél szavát, a szél szavát; remegő szánk szólni nem mert s két szomorú, szerelemvert, ölelkező árva embert megölelt az éj s a vágy. [Részletek]

Csak nézek és találgatom, hol az én kedvesem. Álomban, ébren egyre csak keresem, keresem. [Részletek]

Hogy volt tovább, nem is tudom. Egyszer csak elmúlt az egész. Kiszállt belőlem az a láz, az a vad, gyilkos rettegés. [Részletek]

Csak ez a csontot csavaró és véremet faló pokoli kín, csak ez maradt. Ez még tőled való. [Részletek]

Csak az a sok emlék ne volna! Miktől nyugodnunk nem lehet... Mik Őt mindig elénk idézik... És felszakítják a sebet... [Részletek]

Azt hiszem, az emberek szeretnek vissza-visszatérni a régi gondolataikhoz. (...) Nem mindig mi határozzuk meg, hogy mire emlékezünk, és mit felejtünk el. Olykor olyasmi jut eszünkbe, amire... [Részletek]

Az utóbbi napokban túl sűrűn találkoztunk. Emberfeletti erővel tartózkodtam attól, hogy rád vessem magam. [Részletek]

Ha a kormány erőszakba fojtja a mi békés harcunkat, el kell gondolkodnunk, hogy más módon vívjuk ki a szabadságunkat. [Részletek]

A düh egy olyan érzés, amit azok éreznek, akiknek számít valami. [Részletek]

A jó szív megszépíti az arcot, fiacskám. (...) És a rossz a legcsinosabb pofikat is csúfabbá teszi a csúfnál. [Részletek]

Szülőidnek s tanítódnak legjobban adsz hálát, Ha megteszed mit mondanak s fogadod tanácsát. [Részletek]

Nemcsak a tett, a beszéd - a nézés is cselekvés. Aki csak azt festi a világról, amit lát belőle, s azt nem, amit tud róla, meghamisítja a dolgokat, s az érvénytelenség csöndes... [Részletek]