Petőfi Sándor idézet

Sötét a város, ráfeküdt az éj, Más tájakon kalandoz a hold, S a csillagok behunyták Arany szemeiket. Olyan fekete a világ, Mint a kibérlett lelkiismeret. [Részletek]

Emelj föl magadhoz engemet, Fogadd el neked szánt lelkemet. [Részletek]

Felröpűlök ekkor gondolatban Túl a földön felhők közelébe, S mosolyogva néz rám a Dunától A Tiszáig nyúló róna képe. [Részletek]

A szerelem mindent pótol, s a szerelmet Nem pótolja semmi. [Részletek]

Aki boldogtalan nem volt, nem tudja megbecsülni boldogságát. [Részletek]

A fájdalom nem éles fejsze, melynek Csapásától az élet fája dől... A fájdalom féreg, mely lassan, lassan, De nem fáradva, folyvást rág belől. [Részletek]

Szeretlek, kedvesem, Szeretlek tégedet, Mint ember még soha, Sohasem szeretett! [Részletek]

Ha kedves vagy valakihez, nem leszel az emberiség legalján. Azt jelenti: van valamid, amit megoszthatsz. [Részletek]

Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz, az ég derüs, nincs homlokán redő, utak mentén virágzik mind az ákác, a csermelynek arany taréja nő. [Részletek]

Sokat fecsegnek felőled, hízelgőt és méltatlant; ne zavarjon se ez, se az. Ha rágalmaznak, bocsáss meg mosolyogva és józanul. [Részletek]

A házasság, mint intézmény, mint berendezkedés, amelyet együtt határoz el két ember, és amelyben bizonyos játékszabályok érvényesek, már nem hat nagyon modernnek. Az élettársak... [Részletek]

Miként egy jól töltött nap után boldog álom következik, úgy a jól eltöltött élet után boldog halál vár. [Részletek]

El kell fogadnunk, hogy a lelkünk - bár örökkévaló - jelen pillanatban az idő hálójában vergődik, annak pedig megvannak a maga korlátai és lehetőségei. [Részletek]

Az élet olyan, mint egy lőgyakorlat. Van, akinek a puskája visz messzebb, van, akinek a céltáblája van közelebb. [Részletek]