Robert Louis Stevenson idézet
A szerény embernek jellemző vonása, hogy készen fogadja el baráti körét úgy, ahogy az alkalom hozza.
- Robert Louis StevensonTovábbi Robert Louis Stevenson idézetek:
A barát olyan ajándék, amit te adsz önmagadnak. [Részletek]
- Robert Louis StevensonEz a benső barát, akit tulajdon lelkemből hívtam elő, és útjára engedtem, hogy cselekedjék kedve szerint, természettől fogva gonosz és hitvány volt; minden tettének, gondolatának... [Részletek]
- Robert Louis StevensonA világban nincs hely a gyáváknak. Készen kell állnunk a megpróbáltatásra, a fájdalomra és a halálra - a miénk nem kevésbé nemes, csak mert nem kíséri dobszó, amikor kimenetelünk... [Részletek]
- Robert Louis StevensonA legjobb dolgok mindig a közelünkben vannak. A lélegzet az orrunkban, a fény a szemünkben, a virágok a lábunknál, a munka a kezünkben, az Igazság ösvénye előttünk. Ne kapaszkodjunk a... [Részletek]
- Robert Louis StevensonEgyetlen kötelességünket sem hanyagoljuk el annyira, mint azt, hogy boldogok legyünk. [Részletek]
- Robert Louis StevensonLenni, akik vagyunk, és azzá válni, amivé válni tehetségünk adatott: ez életünk egyetlen célja. [Részletek]
- Robert Louis StevensonMindannyian utazók vagyunk e világ vadonjában, és talán a legnagyobb kincs, amire utunk során akadhatunk, egy őszinte barát. [Részletek]
- Robert Louis StevensonTovábbi idézetek:
A valószínűtlenről való álmodozásra létezik egy szó, mégpedig az, hogy remény. [Részletek]
- Jostein GaarderJól érzem magam veled, mindenestől érdekelsz. [Részletek]
- Vavyan FableHa a kormány erőszakba fojtja a mi békés harcunkat, el kell gondolkodnunk, hogy más módon vívjuk ki a szabadságunkat. [Részletek]
- Nelson MandelaA bizalmat ki kell érdemelni, ez nem megy varázsütésre! [Részletek]
- VámpírnaplókEgy értelmes ember elég jó társaság önmagának! [Részletek]
- Emily BronteKeveset szólj, de igazat: Sok beszéd sok roszba avat. [Részletek]
- Bezerédj AmáliaA gyakran emlegetett hazugságból könnyen megszülethet az igazság látszata. Amely egy látszatvilágban sorsdöntő erő. [Részletek]
- Csoóri Sándor