Schäffer Erzsébet idézet

Mi az ember legnagyobb adománya? - A lélekerő. Ha hinni tud valamiben. [Részletek]

Kezemben szorongatom az Út és Erény Könyvét, kérdem, mestere, az öreg tanító most mit üzenne. Csen úr mosolyog, hallgat. Érzem, méreget. Aztán rám néz: - Az embernek az a dolga, hogy... [Részletek]

Mindenkire, minden lényre a világon rábíztak valamit vagy valakit. A világ a mi örökségünk, mindenki felel valamiért. (...) Lehet, hogy elég, ha mindenki arra gondol, mi is bízatott rá... [Részletek]

Van a történelem. És van az ember... És dönt. Még ha belehal is. [Részletek]

Amit megtehetsz, tedd meg. Én egy picit erőszakolom magam, ha nincs is kedvem. Aztán megjön. [Részletek]

Amikor már nincs velünk, akit szeretünk, mindegy, hogy milyen volt, méretlenül adnánk neki az időnket... már késő... [Részletek]

"Önálló élet reménye nélkül élni" annak, aki szerette, megszokta és jól használta az önállóságát - több, mint változás. Legnemesebb tulajdonságainkat kell előhívni magunkból,... [Részletek]

Mindig legyenek kételyeid. Ha abbahagyod a kételkedést, akkor az azt jelenti, hogy megálltál az utadon. [Részletek]

Az ember eltemeti halottjait, sírjuk fölé keresztet ácsol, jelnek, hogy van valami, ami több, mint az élet. [Részletek]

Ha az egész órát úgy betöltöd, hogy benne érték hatvan percnyi van, minden kincsével bírod ezt a földet, s ami még több, ember vagy, fiam. [Részletek]

Bár az igazság felszabadíthat, az nem jelenti azt, hogy nem fáj. [Részletek]

Mindenki szívét megindíthatja valami. A sírás oka nem feltétlenül bánat, a sajátos nehézségekből fakadó kiborulás vagy zaklatottság. [Részletek]

Az őrület olyan, mint a gravitáció. Csak egy kis lökés kell hozzá. [Részletek]

Az Életrevaló Fánkok Boltjában lélekszitán léleklisztet szitál a pék, abból süti a fánkot. Hanem a cukrot hol elfelejti, hol nem, hol tesz bele, hol nem. Jönnek a vevők, kérdezik: -... [Részletek]