William Wordsworth idézet

Létünk csillaga, lelkünk, mely velünk kél, messziről ered, és véget nem mivelünk ér. [Részletek]

Mit számít, hogy többé nem tündököl, az a fény eltűnt a szemem elől, az óra vissza sose jő, mikor nyílt a virág, pompázott a mező; nem szomorkodunk: az ad erőt, ami megmarad. [Részletek]

Töltsd ki a papírod a szíved légzéseivel! [Részletek]

A költészet minden tudások közül a legelső és a legutolsó - épp oly halhatatlan, mint az emberi szív. [Részletek]

Teljes félórát néztelek, kis lepke... Hogy ringott veled az a sárga virág, s bizony, ettél? aludtál? nem tudom! Mily csöndes voltál! befagyott tenger sem csöndesebb! de hogy örülsz... [Részletek]

A nagy Ég elveti ugyis a fakó tervet, bármily gondos is. [Részletek]

Nyomában emlék és remény kelt: mivel ő sem állt a szív mindennapi és primitív éhei, kis búk, örömök, csók, könny, mosoly, vágy, gáncs fölött. [Részletek]

A testnek és a léleknek új kihívásokra van szüksége. [Részletek]

Az ember eltemeti halottjait, sírjuk fölé keresztet ácsol, jelnek, hogy van valami, ami több, mint az élet. [Részletek]

Ha az egész órát úgy betöltöd, hogy benne érték hatvan percnyi van, minden kincsével bírod ezt a földet, s ami még több, ember vagy, fiam. [Részletek]

Bár az igazság felszabadíthat, az nem jelenti azt, hogy nem fáj. [Részletek]

A jövő az, amit fölépítünk. [Részletek]

Az őrület olyan, mint a gravitáció. Csak egy kis lökés kell hozzá. [Részletek]

Az Életrevaló Fánkok Boltjában lélekszitán léleklisztet szitál a pék, abból süti a fánkot. Hanem a cukrot hol elfelejti, hol nem, hol tesz bele, hol nem. Jönnek a vevők, kérdezik: -... [Részletek]