A régi környék idézet

Nem mondom, hogy én nem szoktam sírni, de két sírás között nevetek, és rájöttem, milyen butaság túl komolyan venni ezt az egészet. [Részletek]

Tudod, van az a pont az életedben, amikor rájössz, hogy a ház, ahol felnőttél, már nem az otthonod. Egyszer csak van egy hely, ahová leteheted a szarságaidat - az édes otthonnak vége.  [Részletek]

Ha nem tudsz nevetni magadon, az élet sokkal hosszabbnak fog tűnni, mint szeretnéd. [Részletek]

Talán nem leszünk annyira boldogok, mint ahogy mindig is álmodtad, de... most először engedjük magunkat tényleg annak lenni, akik vagyunk. [Részletek]

- Hogy érzed magad? - Biztonságban. Mikor veled vagyok, annyira biztonságban érzem magam, mintha otthon lennék. [Részletek]

Az emberek világa kötelékekből áll. A gubancos szálak úgy ágaznak szét, mint a vörös pókliliom törékeny virága, a düh, a fájdalom és a könnyek erejével. [Részletek]

Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz, az ég derüs, nincs homlokán redő, utak mentén virágzik mind az ákác, a csermelynek arany taréja nő. [Részletek]

Ahol csak lehet, tégy jót; közben gondolj arra, hogy aki szívében jó, azt a sors nem terheli nagy szenvedéssel. [Részletek]

A kóros féltékenység a féltékeny embernek is nagy tehertétel. Az ilyen emberek olyannyira szenvednek a párjuk elvesztésének képzelt lehetőségétől, hogy rendkívül hevesen reagálnak.... [Részletek]

Miként egy jól töltött nap után boldog álom következik, úgy a jól eltöltött élet után boldog halál vár. [Részletek]

El kell fogadnunk, hogy a lelkünk - bár örökkévaló - jelen pillanatban az idő hálójában vergődik, annak pedig megvannak a maga korlátai és lehetőségei. [Részletek]

Amikor meghozunk egy döntést, azt sosem annak a tudásnak a birtokában tesszük, amit csak később szerzünk meg, hanem annak, amit addig a pillanatig megszereztünk. [Részletek]