Abraham Bram Stoker idézet

Az életnek azért tanítómestere a történelem, hogy tanuljunk tőle. [Részletek]

Egy bátor férfi keze önmagáért szól; egy asszony szerelme sem kell hozzá, hogy halljuk a muzsikáját. [Részletek]

Az a nevetés, amelyik az ablakon kocogván kér bebocsátást, nem az igazi. Hanem amelyik az ajtót kivágja és leteper mindeneket, az maga a Kacajkirály! [Részletek]

Az élet végül is csak várakozás valamire, ami más, mint amit most csinálunk, és a halál az egyetlen, ami biztos. [Részletek]

A hit, ami képessé tesz minket, hogy hitelt adjunk olyan dolgoknak, amelyekről tudjuk, hogy nem igazak. [Részletek]

Üdvözlöm házamban! (...) Lépjen be szabadon, távozzék békében, és hagyjon nálunk valamit a boldogságból, amit hozott! [Részletek]

A nyoszolyólányok gyönyörködtetik a szemeket, amelyek az arára várnak; ám ha megjő az ara, a nyoszolyólányok nem ragyognak a szemekben, amelyek megelégíttettek. [Részletek]

Egy hozzátartozó élete drágább a pénznél. [Részletek]

Barátaink (és ellenségeink), akik naponta szemtanúi cselekedeteinknek, lehet, hogy objektívebb képet festhetnek motivációinkról, mint mi magunk. [Részletek]

Az élet azokat szereti, akik az utcasarkon virággal a kezükben várnak rá. Lehet, hogy térdre kényszerít, hogy meghurcol, hogy összevérez. Ám legyen! Attól még nem dől össze a világ.... [Részletek]

Az elmés mondások többnyire ismétlések. [Részletek]

Az emberéletnek akkor és csak akkor van valamiféle haszna, ha a világmindenségnek mint egésznek benső értéke (figyelembe véve múltat, jelent és jövőt) nagyobb lett annak... [Részletek]

Az ember néha azt veszi észre, hogy a vonat, amire felszállt, végállomásra ért. Ilyenkor az a kérdés, merre indulj tovább. [Részletek]

Mindig is szerettem volna tudni, ki ír a falakra. Most végre tudom. [Részletek]