Ábrányi Emil (ifj.) idézetek

Boldogságommal nem dicsekszem, Bár ajkamon csaknem kitör. Ó hányan vannak a világon, Kiket nehéz bánat gyötör... Szegények, ennyi boldogságot látva, Önsorsukat fájóbban érzenék.... [Részletek]

Faggattam, kértem: Nos, mi bántja hát? De mást nem láttam, csak szép mosolyát. [Részletek]

Ha földi léted végpontjára értél, Megbánod még, hogy álmodtál s nem éltél. [Részletek]

Hatalmas, szép nyelv, Magyarnak nyelve! Maradj örökké Nagy és virágzó! Kísérjen áldás, Amíg világ áll! S legyen megáldott Az is, ki téged Ajkára vesz majd: Elsőt rebegve, ... [Részletek]

Míg jövőjét építettük Sorsa el volt döntve rég. Megkivánta, elszerette Tőlünk a hatalmas ég. [Részletek]

Mosolygott mindig. Mélabús mosoly, Melyben sugár s könny lágyan összefoly. [Részletek]

Ne sértsd meg azt, akit szeretsz! Egy durva szó elég, Hogy elborítsd, hogy gyászba ejtsd Szerelme szép egét!... Borúlt ég újra földerűl, Hint még szebb sugarat... Ez gyöngédebb ég:... [Részletek]

Nekem te most is az vagy, ami voltál, Mikor először keblemre hajoltál: A legjobb, legszebb, leghűbb szerető! A több mint angyal -: az igazi nő! [Részletek]

S ha elenyészünk végképp odalenn: Melletted nyugszik hamvadó fejem, A néma éjben átkarollak, Porló szivem szivedbe olvad, Együtt leszünk, míg tart a végtelen! [Részletek]

Sok bánat ért, de mindent elviseltem, Melletted élve, téged fogva át, Mint a madár, mely párjához simúlva Könnyebben tűri erdők viharát. (...) Ha lelkem csügged és elszállni vágyik E... [Részletek]