Ady Endre idézetek

Bántottam, kik védtek, szerettek S öleltem a judásokat: Igazuk van, akik megvetnek. [Részletek]

Bár zord a harc, megéri a világ, Ha az ember az marad, ami volt: Nemes, küzdő, szabadlelkű diák. [Részletek]

Be búsak vagyunk, be nagyok, Csókokban élő csóktalanok, A Végtelent hogy szeretjük: Sírunk, csókolunk s újra kezdjük. [Részletek]

Be jó dacolni, Be jó a cifra bánat, Be jó bolondulni utánad. [Részletek]

Be jó lenni és rejtve lenni jónak S nem gyilkos ágyut hízlaló vad ércnek, De a sümpölygő aljak fölött: bércnek. [Részletek]

Benyúlnak a lelkünk mélyébe Titkos, nagy ujjak, karmolók. Medrünkben megborzongunk félve: Rettenetes, végtelen ujjak És fölsírunk a süket éjbe. [Részletek]

Beteg a szívem, beteg a lelkem, nincs nyugalmam, hitem, nem érez a szívem. Hazug a mosoly az ajkamon, nem őszinte egy kacagásom, feledni tudnék, s nem tudok... beteg vagyok, nagyon beteg,... [Részletek]

Beteg vagyok, az élet megtört, Anyám. Hol az a vágy, mely hajszolt hajdanán? Már nincs vágyam, Beteg vagyok, az élet megtört. [Részletek]

Bevégzett csókkal lennénk szívesen Megbékült holtak, De kell az a csók, de hí az a tűz S mondjuk szomorún: Holnap. Majd holnap. [Részletek]

Bizony én erősen magyar vagyok, persze e voltomat is kegyetlen kritikával kísérve. [Részletek]

Boldog vagyok, mert nagyon szenvedek, Boldog vagyok: érted vagyok beteg. Halálra szánt, mint rég ezelőtt, Mint régen a hajdani nem szeretettek, Mint régen a régi, bús szeretők. [Részletek]

Boldogok, akik mindent megmagyaráznak, mert eszükbe sem jut, hogy megérteni teljesen semmit se lehet. [Részletek]

Bolond hangszer: sír, nyerit és búg. Fusson, akinek nincs bora, Ez a fekete zongora. Vak mestere tépi, cibálja, Ez az élet melódiája. [Részletek]

Búcsúzom már tőled Bölcsességgel telten S bölcsességgel Bukdosik a lelkem. [Részletek]