Ákos idézetek

Az elme emléket hadar, Egyszerre fájni kezd a lét, A kitelt idő még több fényt akar, Így feszíti szét korhadt keretét. [Részletek]

Azért vagy itt, hogy mindent láss, Hogy értsd a szót, olvasd az írást, Azért vagy itt, hogy mindent megtanulj, Hogy az égbe szállj, nehogy a porba hullj. [Részletek]

Azt akarod, hogy figyeljek Terád, Magányom ködét így fúrja át Pillantásod: az a pillanat, Amikor észrevetted, Hogy megálmodtalak. [Részletek]

Bár minden egész eltörött, Létezik Igaz és Örök! De jól vigyázz, ha gondolsz rá, Az ördög rögtön felröhög. [Részletek]

Bárhogy fáj: Elmúltál! Gyáva perc, Te bűntelen, Te tiszta, Nem idézhet vissza semmi már. [Részletek]

Csak akkor érhetsz csúcsra, ha egy hegy elédbe áll. [Részletek]

Csak bámul és etet, A könnyeken nevet, Ő arctalan lehet, Ő gyűlölve szeret. [Részletek]

Csak el ne hagyj mert akkor magamba miattad tépek és jönnek a szomorú képek mert képes vagyok ölni és halni a világba végül belemarni dühöm és bosszúm szörnyű jelét [Részletek]

Csak tanulj és taníts, hogy majd tanítva megtanuld: a helyed ott van, ahol szeretnek! [Részletek]

Csillagok alatt fekszik a test, Az enyém, a tiéd, akárkié. Könyörögnék, hogy engem szeress, De nem ragyogsz rám már soha többé. [Részletek]

Döntened kell, mi a fontosabb, Megnyisd, vagy őrizd önmagad. Csak félig él, aki nem szabad, A rabok szíve megszakad. [Részletek]

Egy megfakult hajfonat Egy dobozban tejfogak Ennyi csak Ami megmarad Ha szétosztod önmagad. [Részletek]

Egy méltatlan bérház ablakán A pára hűvös bársonyán Itt hagyom neked a rajzomat, Míg felébredsz, talán megmarad. [Részletek]

Egyszerre dzsungel, egyszerre sivatag, A múltad beszédes, a jövőd hallgatag. Egyszerre sivatag, egyszerre dzsungel, Jövőd még nincsen, a múltad már nem kell. [Részletek]