Ákos idézetek

Elfojtott dühömet ne lássa más Csak a falak őrizzék titkomat Mert bennem őrült láng ragyog Én idelenn idegen vagyok. [Részletek]

Elmenni innen messzire Nem lenne válasz semmire Nem lehetsz gyenge ennyire Feledni és feladni kész Veled lesz úgyis az egész Innen akármerre mész Maradni igazán merész Állj meg és nézz... [Részletek]

Emlékszel még ugye a kamasz éveinkre, Ahogy együtt volt az a néhány jó barát? De nosztalgikus a nóta, Mert szétszéledt azóta Az a szépreményű jó kis társaság. [Részletek]

Értsd meg, kérlek, Szeret valóban téged, Pedig furcsa vagy néha igazán. Színjátékot ne tervezz, Nem kell semmilyen jelmez, Csak menj már, mert vár rád Az a lány! [Részletek]

Eszembe jutsz És elénekellek, Szóvá teszlek, Újjáteremtelek, Csak engedd meg. [Részletek]

Ez egy utolsó levél, és vége van. Éreztem valamit, azt hiszem. Szégyellni kéne most magam, Árnyékot vetsz a szívemen. [Részletek]

Ez nem én vagyok, ez nem mi vagyunk, így aztán mindegy, hogy áldás vagy átok, hogy torzan látják a nagyvilágot egyes újságokba író srácok. Nekem sok a dolgom, én nem érek rá, így... [Részletek]

Ezer meg ezer éve Keresem az utam. Néha keresem a bajt, És keresem azt, aki engem akart, Akinek engem küldött, Akit nekem szánt az ég. [Részletek]

Gombostűre szúrva szépen, Ezernyi színes pillanat. Az idő, ha megdermed a képen, Az öröm talán itt marad. [Részletek]

Gyantád vagyok, körülölellek. Önmagamba átemellek mint a megdermedt kőben az időben maradt ősbogarat őrzi a ragyogó jáspis vagy smaragd. [Részletek]

Ha a pillanatnak Terhe nagy, Hát köszönd meg, Hogy élni hagy... [Részletek]

Ha elérhetetlen, szent a cél, Az elbukás is ünnepély. [Részletek]

Ha fáradtan ébredsz, nekem ugyanannyira tetszel, Nem a szépség szobra vagy, hanem egy igazi ember. [Részletek]

Ha karomba zárlak téged, a szabadság ölel, A világ csak rángat engem, a karod ringat el. [Részletek]