Ákos idézet

Ne kímélj, ne is vigasztalj, Jobb, ha az ember tapasztal. Mikor a szív a szívnek feszül, Mindenki egyedül van belül. [Részletek]

Ha a pillanatnak Terhe nagy, Hát köszönd meg, Hogy élni hagy... [Részletek]

Reményt kaptam csak az útra, Én, az örök átutazó Azt, hogy minden bűnöm megbocsátható. [Részletek]

A harc alább hagy bennem, De nem felejtek semmit, És kezdeném is újra. Neved szép betűit Ámor homlokomra írta. [Részletek]

Tudom, hogy mindenhová hordasz magaddal. Én csak írom, de te magad vagy a dallam, Ami mindkettőnkben lüktet. [Részletek]

Taszít téged, ha tiszta a kép, Dühít téged minden ami ép, Talán mert soha nem lesz a tiéd, Talán mert nincsen elrontva még. [Részletek]

Utolsót lobban a nyár, Aztán kialszik végképp, Arcodon most fakó a bánat, Akár egy régi térkép. [Részletek]

Az ember sose lehet biztos abban, mit fognak csinálni a szavak, amikor hallótávolságon kívülre kerülnek. [Részletek]

Valamikor kézen vezettél; szökni akartam, nem engedtél, csend volt szívemben és a csendben szavad szólt csak, mindennél szebben. [Részletek]

Ó, Mikulás, jó öreg, hullt színekből és hangokból míg összeáll csodád, hol vagyunk már a hajszolt holnapokban! Fáradt jelenből hajlunk múltba át. Nem gyermekkorba kívánkozom... [Részletek]

Soha nem volt barátom. (...) Volt szeretőm, ellenfelem, pasim, haverom, egyéjszakás partnerem. Eleget próbáltam ahhoz, hogy tudjam, hosszú távon egyik sem fog működni. Nem tudtam megnyílni... [Részletek]

Gondolkodásom elfogyó erejével lassan tapogattam a titokzatos élet megfoghatatlan értelmét. [Részletek]

Azt hiszed, hogy egy pont felé haladsz, de ennek a pontnak csak az adja a létjogosultságát, hogy szereted. Pihenj egy kicsit, de amint tudsz, állj fel és menj tovább. Mert amint megtudta, hogy... [Részletek]

Kellenek a megbánni valók, amíg a szép emlékek is velünk vannak. Mindenki követ el hibákat, csak legyen elég időnk helyrehozni őket. [Részletek]