Albert Camus idézetek

A boldogság afféle vászon, amely várja, hogy nézzünk rá. [Részletek]

A bűn maga állandóan a színpad előterében van, de a bűnöző épp hogy csak átsuhan rajta, hogy átadja helyét a következőnek. [Részletek]

A bűn mindig talál ügyvédeket, az ártatlanság pedig csak néha. [Részletek]

A csúcsokért vívott küzdelem maga is betöltheti az ember szívét. [Részletek]

A kétségbeesés megszokása rosszabb, mint maga a kétségbeesés. [Részletek]

A legfőbb emberi gyötrelem, ha törvény nélkül ítélkeznek rajtunk. [Részletek]

A legkétségbeejtőbb bűn: a tudatlanság, amely azt hiszi, mindent tud, s ezért feljogosítja magát arra, hogy öljön. [Részletek]

A legnagyobb télben tanultam meg, hogy legyőzhetetlen nyár lakozik bennem. [Részletek]

A lényeges, látja, az, hogy az ember ne legyen szabad, és töredelmesen engedelmeskedjék egy nála nagyobb csirkefogónak. Ha majd mindnyájan vétkesek leszünk, az lesz a demokrácia. Arról... [Részletek]

A magányban, s ha fáradtak vagyunk, hiába, könnyen prófétának tartja magát az ember. [Részletek]

A magaslatok felé törő küzdelem egymaga elég ahhoz, hogy megtöltse az emberi szívet. [Részletek]

A mindenáron való igazság keresése oly szenvedély, amely semmit sem kímél, s amely előtt semmi meg nem állhat. [Részletek]

A munkának csak akkor van méltósága, ha szabadon választják. [Részletek]

A tél ölelésében tudja meg az ember, hogy lelke mélyén a nyár soha nem múlik el. [Részletek]