Albert Camus idézet

Kérdés: mit tegyünk, hogy ne veszítsük el az időnket? Felelet: éljük át egész terjedelmében. [Részletek]

Legtöbbször azokhoz fordulunk vallomásainkkal, akik hasonlatosak hozzánk, és osztoznak hibáinkban. [Részletek]

A legnagyobb télben tanultam meg, hogy legyőzhetetlen nyár lakozik bennem. [Részletek]

Mindig jön egy pillanat, mikor már elege van az embernek a bezártságból, a munkából, a bátor helytállásból, és egy nő arcát vágyik látni, egy szeretettől átforrósodott szívet... [Részletek]

Tulajdonképp nincs gondolat, amihez ne lehetne hozzászokni. [Részletek]

Az arisztokrácia nem is tudja másként elképzelni magát, csak bizonyos távolságban önmagától s a maga életétől. Meghal, ha kell, inkább megtörik, semhogy egy cseppet is meghajoljon. [Részletek]

Csak a nagy vadállatoknak van joguk arra, hogy szabadjára engedjék a hangulataikat. [Részletek]

Boldog, ki serlegét fenékig Nem hajtja fel élet-torán, Otthagyja ünnepét korán, Regényét nem forgatja végig, S megválik tőle könnyedén, Mint Anyegintól válok én. [Részletek]

Sárga bögre, görbe bögre. [Részletek]

Minden emberben van valami odabent. Valami, amit meg lehet hajlítani. Ki lehet nyújtani. De ha túlfeszítik, akkor eltörik. És vele együtt az ember is. [Részletek]

Hiszek az érzékek hosszú eltompításában az ismeretlen felé, a tudatalattiban élek, gyarló értelmünk elrejti előlünk a végtelent. [Részletek]

Napi ezerkétszáz tapasztalatom van arról, hogy az emberiség körülbelül eljutott a falig. Világtendencia a kultúrában, hogy kezd felébredni a civilizációból, annak önhittségéből,... [Részletek]

Nem ismerek reménykeltőbb érzést, mint az ember kétségbevonhatatlan képességét, hogy tudatos erőfeszítéssel felemelje saját életét. [Részletek]

Meg kell tanulnunk elfogadni magunkat, értékelni magunkat, függetlenül attól, mások mit mondanak rólunk. Meg kell tanulnunk, hogy mindennek és mindannyiunknak megvan a maga helye a földön.... [Részletek]