Alexandre Dumas (ifj.) idézetek

A házasság gondjai olyan súlyosak, hogy csak ketten tudják elviselni - sokszor pedig csak hárman. [Részletek]

A türelmetlenül várt válaszok mindig olyankor érkeznek, ha az ember nincs otthon. [Részletek]

Az a mű, amelyet elolvasnak: él, az a mű, amelyet másodszor is elolvasnak: megmarad. [Részletek]

Az asszonyok a szerelemnek két módját ismerik, amelyek egyébként egymásból is fakadhatnak. Vagy szívükkel szeretnek, vagy pedig érzékeikkel. Gyakran a nő csak azért választ kedvest,... [Részletek]

Azok közül való vagyok, akiknek meggyőződése szerint minden a kevésben rejlik. A gyermek kicsiny, és már magába zárja az embert, szűk az agy, mégis abban ütnek tanyát a nagy... [Részletek]

Csodálkoztam, hogy mások élete tovább folyik, s nem áll meg az én boldogtalanságom miatt. [Részletek]

Gondolataim szanaszét kószáltak, s leszaggattak minden reményvirágot, mellyel útjukon találkoztak. [Részletek]

Ha egy hónapig így szeretjük egymást, mint ez éjszakán, testben-lélekben holtakká váltunk volna. [Részletek]

Mennyire elfeledkezik minden egyébről az, aki tüzesen, egész lelkéből szeret, s akit viszont szeretnek! Mindenki, aki nem a szeretett nő, mintha haszontalan lény volna a teremtésben. [Részletek]

Sokszor gyerekségek okozzák legnagyobb örömünket, és nagyon gonosz dolog semmivé tenni az ilyen örömöt. [Részletek]

Úgy vélem, csak az teremthet alakokat, aki már hosszan tanulmányozta az embereket, éppen úgy, mint ahogy idegen nyelvet sem beszélhetünk addig, amíg alaposan meg nem tanultuk. [Részletek]

Van-e egyáltalán határa az ember vágyának, ha olyan gyorsan kielégítve, mint az enyém, ismét egekbe sóvárog? [Részletek]

Vannak emberek, akik tönkretehetnék magukat anélkül, hogy bármit is kapnának tőlünk, s vannak mások, akik egy bokréta fejében megkapnak bennünket. Szívünknek szeszélyei vannak. Ez... [Részletek]