Alexandre Dumas (ifj.) idézet

Csodálkoztam, hogy mások élete tovább folyik, s nem áll meg az én boldogtalanságom miatt. [Részletek]

Úgy vélem, csak az teremthet alakokat, aki már hosszan tanulmányozta az embereket, éppen úgy, mint ahogy idegen nyelvet sem beszélhetünk addig, amíg alaposan meg nem tanultuk. [Részletek]

Sokszor gyerekségek okozzák legnagyobb örömünket, és nagyon gonosz dolog semmivé tenni az ilyen örömöt. [Részletek]

Gondolataim szanaszét kószáltak, s leszaggattak minden reményvirágot, mellyel útjukon találkoztak. [Részletek]

A házasság gondjai olyan súlyosak, hogy csak ketten tudják elviselni - sokszor pedig csak hárman. [Részletek]

Mennyire elfeledkezik minden egyébről az, aki tüzesen, egész lelkéből szeret, s akit viszont szeretnek! Mindenki, aki nem a szeretett nő, mintha haszontalan lény volna a teremtésben. [Részletek]

Van-e egyáltalán határa az ember vágyának, ha olyan gyorsan kielégítve, mint az enyém, ismét egekbe sóvárog? [Részletek]

Egy hozzátartozó élete drágább a pénznél. [Részletek]

Barátaink (és ellenségeink), akik naponta szemtanúi cselekedeteinknek, lehet, hogy objektívebb képet festhetnek motivációinkról, mint mi magunk. [Részletek]

Az élet azokat szereti, akik az utcasarkon virággal a kezükben várnak rá. Lehet, hogy térdre kényszerít, hogy meghurcol, hogy összevérez. Ám legyen! Attól még nem dől össze a világ.... [Részletek]

Az elmés mondások többnyire ismétlések. [Részletek]

Az emberéletnek akkor és csak akkor van valamiféle haszna, ha a világmindenségnek mint egésznek benső értéke (figyelembe véve múltat, jelent és jövőt) nagyobb lett annak... [Részletek]

Az ember néha azt veszi észre, hogy a vonat, amire felszállt, végállomásra ért. Ilyenkor az a kérdés, merre indulj tovább. [Részletek]

Mindig is szerettem volna tudni, ki ír a falakra. Most végre tudom. [Részletek]