Alexandre Dumas idézetek

A szűkölködés meg a nyomor rokon fogalmak, közöttük azonban egy egész világ terül el. [Részletek]

A valóban nemes lelkű emberek mindig készen állnak a szánalomra, valahányszor ellenségük kétségbeesése túlhalad az ő gyűlöletük határán. [Részletek]

Aki bolondok között él, annak le kell szolgálnia a bolondság inaséveit is. [Részletek]

Aki kétszer szeretett, egyszer sem szeretett. [Részletek]

Az álmot ismét a valóságnak kell követnie. (...) Ha összehasonlítja a valóságos lét fájdalmait a mesterséges lét gyönyöreivel, sohasem kíván többé élni, csak örökké álmodni.... [Részletek]

Az eksztázis hasonlít az emlékezésre. Az eksztázis lényegében a lélek emlékezete, amikor visszagondol a mennyországra. [Részletek]

Az elcsüggedt lelkek sajátja, hogy mindent gyászos színben látnak. A lélek maga rajzolja meg a szemhatárt. [Részletek]

Az ember csak akkor lesz tökéletes, ha majd teremteni és rombolni is tud. (...) Rombolni egyébként máris tud, és ez már a tökéletesség útjának egyik fele. [Részletek]

Az ember nem arra gondol, amire szeretne, hanem ami eszébe jut. [Részletek]

Az ember nem arra született, hogy könnyen (...) elérje a boldogságot! A boldogság olyan, mint az elvarázsolt szigetek palotái, amelyeknek kapuit sárkányok őrzik. Harcolni kell érte, hogy... [Részletek]

Az erkölcsi sebeknek megvan az a különlegességük, hogy el lehet rejteni őket, de egészen sohasem gyógyulnak be. Amint hozzájuk érnek, újra meg újra fájdalmat okoznak, könnyen vérezni... [Részletek]

Az igazi kincsem (...) nem az, amely Monte Cristo sötét sziklái alatt vár reám, hanem (...) az a tudás, amellyel ön megvilágosította az agyamat, azok a nyelvek, amelyekre ön tanított meg,... [Részletek]

Az mindig sürgős, hogy boldogok legyünk (...), mert amikor valaki már sokat szenvedett, nagyon nehezen hisz a boldogságban. [Részletek]

Az örök próbálkozás pedig a legszebb és legnagyobb isteni kegy, amely egy gondolkodónak, egy orvosnak vagy bármely halandó embernek megadatik. Az az ember, aki egész életében... [Részletek]