Amikor a kabócák sírnak idézet

Amit elfelejtettem... az a tested melege. A lépések szomorú hangjai ismétlődnek. Egy új kezdetért kiáltok. Az emlékeim darabjaiért. [Részletek]

Ami megrémít, az a zavarodottság lépései. Amit üldözök, az a bűn pillantása. Ami egyre csak bolyong, az a másik éned. [Részletek]

Amit látsz, az csak egy hamis otthon. Amit benne látsz, az csak egy üres tekintet. Hiszen engem látsz. A végtelen szomorúságot. [Részletek]

Azt akarom, hogy rám szegezd a szemed... a valódi énemre. Meg akarok bocsátani neked, aki annyira szeszélyes. Azt akarom, hogy megértsd... a másik énemet. [Részletek]

Egy hozzátartozó élete drágább a pénznél. [Részletek]

Barátaink (és ellenségeink), akik naponta szemtanúi cselekedeteinknek, lehet, hogy objektívebb képet festhetnek motivációinkról, mint mi magunk. [Részletek]

Az élet azokat szereti, akik az utcasarkon virággal a kezükben várnak rá. Lehet, hogy térdre kényszerít, hogy meghurcol, hogy összevérez. Ám legyen! Attól még nem dől össze a világ.... [Részletek]

Az elmés mondások többnyire ismétlések. [Részletek]

Az emberéletnek akkor és csak akkor van valamiféle haszna, ha a világmindenségnek mint egésznek benső értéke (figyelembe véve múltat, jelent és jövőt) nagyobb lett annak... [Részletek]

Az ember néha azt veszi észre, hogy a vonat, amire felszállt, végállomásra ért. Ilyenkor az a kérdés, merre indulj tovább. [Részletek]

Mindig is szerettem volna tudni, ki ír a falakra. Most végre tudom. [Részletek]