Amikor a kabócák sírnak idézet

Amit elfelejtettem... az a tested melege. A lépések szomorú hangjai ismétlődnek. Egy új kezdetért kiáltok. Az emlékeim darabjaiért. [Részletek]

Azt akarom, hogy rám szegezd a szemed... a valódi énemre. Meg akarok bocsátani neked, aki annyira szeszélyes. Azt akarom, hogy megértsd... a másik énemet. [Részletek]

Ami meglátogatott... az az alkony árnyéka. Amit elvesztettem magamban... az az idő sötétsége. Ami találkozott velem... az a rés a múlt és a jövő között. [Részletek]

Ami megrémít, az a zavarodottság lépései. Amit üldözök, az a bűn pillantása. Ami egyre csak bolyong, az a másik éned. [Részletek]

Először legyen meg a szükséges, aztán mindjárt az elégséges. [Részletek]

Az élet nem volt feltétlenül jobb úgy, hogy több ezer mérföld távolság volt közöttük, de feltétlenül könnyebb volt. [Részletek]

Ismertem egy öreg matrózt. Ő mesélte, hogy egyszer belezuhant a tengerbe. Kimentették, de öt teljes percig nem lélegzett. Akkor úgy érezte, hazatért. [Részletek]

Ígérhetném, hogy szeretni és tisztelni foglak, hogy veled leszek betegségben és egészségben, mondhatnám, míg a halál el nem választ, de nem fogom. Ilyeneket csak az optimista párok... [Részletek]

A hazugság olyan, mint egy páncélvért. Segít megvédeni a sérülésektől. (...) Ha mindenkivel őszinte vagy, kihasználnak, becsapnak. De úgyis csak a saját hibáinkból tanulunk, nem? [Részletek]

Az ő halálát nem a teste szenvedte el, hanem a lelke. Látszólag viszonylag jó egészségi állapotban volt továbbra is, belül azonban meghalt. [Részletek]

A szeretet a másik ember javát keresi, míg a megfékezhetetlen harag a másik romlására tör. [Részletek]