Anatole France idézetek

Amint előrehaladunk az életben, mindinkább rájövünk, hogy a legritkább bátorság: gondolkodni merni. [Részletek]

Amit másokban szeretünk, az nem ők maguk. Az emberek csakis azoknál a kapcsolatoknál fogva becsesek nekünk, amelyek hozzánk fűzik őket. Ezek a kapcsolatok változnak az élet folyamán, s... [Részletek]

Az a jó az öregségben, hogy a férfiak már nem okozhatnak nekünk fájdalmat. [Részletek]

Az, ami akar bennünk, nem mi vagyunk, hanem csodálatosan tevékeny sejtecskék miriádjai, amelyeket nem ismerünk; ezek a sejtecskék nem ismernek minket, egymásról sem tudnak, és mégis ezek... [Részletek]

Az élet érzése olyan hatalmas volt benne, hogy a halált is csak valami szörnyű életnek képzelte. [Részletek]

Az életben nincs más szépség, csak a szenvedélyek, a szenvedélyek pedig értelmetlenek. A legszebb és legesztelenebb valamennyi között a szerelem. [Részletek]

Az ember azt szereti, amit lehet, ahogyan lehet, és azzal, amije van. [Részletek]

Az ember csak akkor ura az időnek, ami maga az élet, ha órákra, percekre és másodpercekre, azaz az emberi lét rövidségével arányos darabkákra tagolja. Az élet csak azért tűnik olyan... [Részletek]

Az emberek tisztelik a halált, mert joggal úgy vélik, hogy ha tiszteletre méltó dolog meghalni, mindenki bizonyos lehet afelől, hogy legalább egyszer tisztelni fogják. [Részletek]

Az embereket nem cselekedeteikből kell megítélni, mert azok a körülményektől függenek, hanem sokkal inkább titkos gondolataik és legmélyebb szándékaik szerint. [Részletek]

Az emberi természet sajátossága, hogy okosan gondolkodunk, és bután cselekszünk. [Részletek]

Az emberiség egész története - amely tele van kínokkal, lelkesültségekkel, öldökléssel - esztelenek és dühöngők története. [Részletek]

Az emberiség lassan, de mindig megvalósítja a bölcsek álmait. [Részletek]

Az erkölcs a közösség előítéleteinek az összessége. [Részletek]