Andre Comte-Sponville idézet

A részvét rokonszenv a fájdalomban, vagy a szomorúságban. [Részletek]

A múlt (...) az emlékezet kikötője az idő viharában. [Részletek]

Akiből hiányzik a humor, abból hiányzik az alázat, hiányzik a tisztánlátás, hiányzik a könnyedség. [Részletek]

Az alázatosak (...) lehatolnak kicsinységük, nyomorultságuk mélyére: oda, ahol már nincs semmi, ahol már minden van. Ott állnak egymagukban, meztelenül, mint akárki: álarc nélkül... [Részletek]

Ahhoz hogy szeretni tudjunk, késznek kell lennünk elfogadni a magányt, a sajátunkat és a másikét. Szeretni azt jelenti, hogy azt mondjuk valakinek: igen, szeretlek olyannak, amilyen vagy. Még... [Részletek]

Megbocsátani annyi, mint már nem gyűlölni, lemondani a bosszúról. [Részletek]

Minden ész egyetemes; minden bátorság egyedi. Minden ész névtelen; minden bátorság személyes. Ezért kell olykor bátorság a gondolkodáshoz, mint ahogy kell a szenvedéshez vagy a harchoz... [Részletek]

Elér a végzet, akár a halál; A szarvak kínja ránk van mérve már Az anyaméhben. [Részletek]

Nem az a legrosszabb, ha elesünk, hanem az, ha a földön maradunk. [Részletek]

Idő kell, míg új gondolat, új eszme elterjed, míg mindenütt megértik s megismerik, kivált ha nem olyan formában jelenik meg, hogy bárki rögtön magáévá tehesse; ha meg ellentétben is... [Részletek]

Titokzatos az igaz szerelem lángja. Lidércfényként lobogva táncol a gyönyör tündérországában, kohóként morajlik, és nagyon gyakran féltékenységből táplálkozik. [Részletek]

Nem azt szeretjük, ami a legszebb, hanem azt, ami a legnemesebb gondolatokat ébreszti bennünk. [Részletek]

A jó lelkiismeret neveti a hír hazugságait. [Részletek]

Ha már mindannyian vetnek, akkor törvényszerű, hogy mindannyian aratnak is! [Részletek]