Andre Comte-Sponville idézet

A múlt (...) az emlékezet kikötője az idő viharában. [Részletek]

Ahhoz hogy szeretni tudjunk, késznek kell lennünk elfogadni a magányt, a sajátunkat és a másikét. Szeretni azt jelenti, hogy azt mondjuk valakinek: igen, szeretlek olyannak, amilyen vagy. Még... [Részletek]

Megbocsátani annyi, mint már nem gyűlölni, lemondani a bosszúról. [Részletek]

A lét egy koszfolt az űr végtelenjében, és minden létezés tisztátalan. [Részletek]

A halál nem a legrosszabb. A legrosszabb a tartós szenvedés, a folytatódó iszonyat. [Részletek]

Minden ész egyetemes; minden bátorság egyedi. Minden ész névtelen; minden bátorság személyes. Ezért kell olykor bátorság a gondolkodáshoz, mint ahogy kell a szenvedéshez vagy a harchoz... [Részletek]

A részvét rokonszenv a fájdalomban, vagy a szomorúságban. [Részletek]

Egy hozzátartozó élete drágább a pénznél. [Részletek]

Barátaink (és ellenségeink), akik naponta szemtanúi cselekedeteinknek, lehet, hogy objektívebb képet festhetnek motivációinkról, mint mi magunk. [Részletek]

Az élet azokat szereti, akik az utcasarkon virággal a kezükben várnak rá. Lehet, hogy térdre kényszerít, hogy meghurcol, hogy összevérez. Ám legyen! Attól még nem dől össze a világ.... [Részletek]

Az elmés mondások többnyire ismétlések. [Részletek]

Az emberéletnek akkor és csak akkor van valamiféle haszna, ha a világmindenségnek mint egésznek benső értéke (figyelembe véve múltat, jelent és jövőt) nagyobb lett annak... [Részletek]

Az ember néha azt veszi észre, hogy a vonat, amire felszállt, végállomásra ért. Ilyenkor az a kérdés, merre indulj tovább. [Részletek]

Mindig is szerettem volna tudni, ki ír a falakra. Most végre tudom. [Részletek]