Angel (Majki Andrea) idézet

Rég porosodnak a polcon a királylányos könyvek, A mesebeli hercegek jobb, ha elkerülnek. Neked nem számítanak már az eltitkolt könnyek, De a fáradt szárnyú angyalok majd új álmokat... [Részletek]

A zene éltet, olykor írásra késztet, Megértet az emberekkel, mára tény lett, Hogy szükség van rá, bárhol és bármikor, Ha felvidít valaki, vagy ha a földbe tipor. [Részletek]

Régen nem hittem volna, hogy elmúlhat ez a szerelem, De mégis megtörtént, sajnos, most az érzéseim keresem, Miket érted éreztem egykor, neked adtam az életem, És hittem, ha majd nem... [Részletek]

Küzdök az érzések ellen, küzdök magam ellen, Nem tudom, mit tegyek, visszatért a régi énem. Megint tilosba léptem, bolyongok, mint egy szellem, Nem bírom tovább, arcomon végigfolyik... [Részletek]

Forgolódom éjjel, hiszen nem vigyázol már rám, Rémálmoktól szenvedek, üvöltésre áll a szám, De hang nem jön ki a torkomon, egy némafilm a látszat, Szívem megtörték sokan, így... [Részletek]

Rólad álmodtam, de ez mit se számít már, Én bújtam hozzád, és te nem taszítottál. De szívem megtorpant, hisz összedőlt a vár, Mert a valóságban mindig meg van szabva egy határ. [Részletek]

Elképzeltem egy világot, melynek részese voltál, Aki benne vár engem, az nem te vagy most már. Neked adtam a szívem, de te eldobtál magadtól, Legbelül rég féltem minden egyes szavadtól. [Részletek]

Egészen addig, amíg akár egyvalaki is van, aki hisz a jóban, és meg is küzd érte, addig nem arat diadalt a sötétség. De a sötétség mégis próbálkozni fog, és nekünk nap minden nap... [Részletek]

Mélyre áss, mélyre, én lelkem, hogy megtaláld a szívet - a vért, a forróságot, a szentélyt, a nyughelyet. Áss mélyre, mélyre a nyirkos földben, le egészen addig, ahol fekszenek ők,... [Részletek]

A szerelem csak a magunk szerelme - s talán ez a nagysága. De ezt nem valljuk be - s ez a nyomorúsága. [Részletek]

Egy dolog volt, hogy magamban belenyugszom a megváltoztathatatlanba, és egészen más, hogy mindezt és az elkövetkezőket egy másik emberrel is meg kell értetnem. [Részletek]

Talán csak azért vagyok képtelen megnyugodni, mert annyi szörnyűség történt velünk. Mert egyszerűen nem merem elhinni, hogy mindaz, amit itt látok, tényleg az enyém. Egy pillanatra sem... [Részletek]

A sors megtanított rá, hogy sosem szabad feladni a reményt, ám túlzott mértékben hinni sem ajánlatos benne. A remény olykor kegyetlenül hiú és vak. [Részletek]

Mindenkinél jobban te hiányzol, ha számba veszem majd a veszteségeket. A szivárványos, közelítő halálban velem lesz az, aki végig szeretett, de te ki tudja, hol leszel? Akit naponta... [Részletek]