Antalfy István idézet

Kinőtt remény, kopott fohász, koponyacsont vitrin alatt, tágult tüdő, vad pokoljárás, egyetlen végső pillanat, talán az a ledőlt torony, talán a vonuló vihar... vagyok a rögök útja... [Részletek]

Valahol olvastam egy verset nem kért többet: egyetlen percet. Talán négy sor volt, talán hat sor, aztán elolvastam még sokszor. Ez a sor volt nekem a legszebb: "Közel hajolni a szívedhez..." [Részletek]

Szerte zúzott történelem. Korcs ivadék. Lejárt idők. Lidércfény világítja még Az elhagyatott temetőt. [Részletek]

Emlékszel? május volt, kéklett a tó, mosoly volt minden, mint szemedben, azóta ősz lett. A tópart ködös, azóta én is komor, néma lettem. [Részletek]

Gőgös napóleoni módra Nézünk kétlábú milliókra, Melyek csak eszközök nekünk, S az érzőkön nevetünk. [Részletek]

Sárga bögre, görbe bögre. [Részletek]

Bárkinek kezdünk el vájkálni a múltjában, találunk valamit. [Részletek]

Hiszek az érzékek hosszú eltompításában az ismeretlen felé, a tudatalattiban élek, gyarló értelmünk elrejti előlünk a végtelent. [Részletek]

Nem a rendszer, a társadalom az oka. A pénz. Erről van szó. Minél finomabb valami, annál több pénzért lehet hozzájutni, s a szíve mélyén mindenki ínyenc. Vagy ellenáll, vagy nem. A... [Részletek]

Nem ismerek reménykeltőbb érzést, mint az ember kétségbevonhatatlan képességét, hogy tudatos erőfeszítéssel felemelje saját életét. [Részletek]

Ha el akarunk érni valamit az életben (...), akkor igyekeznünk kell legyőzni a félelmeinket és kétségeinket, és készen kell állni mindent alávetni azoknak az embereknek, illetve azoknak a... [Részletek]