Antoine de Saint-Exupéry idézetek

Az ember akkor fedezi föl magát, amikor megmérkőzik az akadállyal. [Részletek]

Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít. [Részletek]

Az ember, ha olyan nagyon-nagyon szomorú, szereti a naplementéket. [Részletek]

Az ember ledönti a falakat, hogy szabaddá legyen, de aztán már nem egyéb, mint lerombolt erősség, amely minden világtáj felé nyitva van. És kezdődik a szorongás, annak a tudata, hogy nem... [Részletek]

Az ember számára egyetlen igazság létezik: az, amely őt emberré teszi. [Részletek]

Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. [Részletek]

Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. Akik úton járnak, azoknak vezetőül szolgálnak a csillagok. Másoknak nem egyebek csöppnyi kis fényeknél. Ismét mások, a tudósok számára... [Részletek]

Az erény mindenekelőtt következmény. Embereim megromlása mindenekelőtt az embereket megvalósító ország romlása. [Részletek]

Az eszmék megosztják, nem pedig megmagyarázzák a világot. [Részletek]

Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat. [Részletek]

Az igazi szerelem nem pazarlódik el. Minél többet adsz, annál több marad belőle neked. Ha igazi forrásra mész vízért, minél többet merítesz, annál bővebben buzog. [Részletek]

Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk. [Részletek]

Az teszi széppé a sivatagot (...), hogy valahol egy kutat rejt. [Részletek]

Azt, hogy a bölcsesség nem válasz, hanem a folyton változó szavakból való kigyógyulás, azoktól tudom, akik szeretik egymást, akik lábukat lógatva, szorosan egymáshoz simulva... [Részletek]