Antoine de Saint-Exupéry idézet

Feledd a szavak hiú cserfelését, és lásd: ha szakadék áll útjába, megkerüli a szakadékot, ha szikla meredezik előtte, kikerüli, ha túlságosan finom, omladékony a homok, keres másutt... [Részletek]

Aki hagyja, hogy megszelídítsék, az a sírás kockázatát is vállalja vele. [Részletek]

Azt, hogy a bölcsesség nem válasz, hanem a folyton változó szavakból való kigyógyulás, azoktól tudom, akik szeretik egymást, akik lábukat lógatva, szorosan egymáshoz simulva... [Részletek]

Ha különbözöm tőled, azzal távolról sem sértelek, inkább gazdagítalak. [Részletek]

Éjszaka majd fölnézel a csillagokra. Az enyém sokkal kisebb, semhogy megmutathatnám, hol van. De jobb is így. Számodra az én csillagom egy lesz valamerre a többi csillag közt. Így aztán... [Részletek]

Emberek azt állítják magukról, hogy józanul gondolkodnak, szkeptikusak és ironikusak, holott az irónia nem az igazi ember, hanem a tunya szellem tulajdonsága. Mert a szerelmet sem... [Részletek]

Csodálni annyit jelent, mint elismerni az illetőről, hogy széles e bolygón ő a legszebb, a legjobban öltözött, a leggazdagabb és a legokosabb. [Részletek]

Ha nem a meggyőződésed szerint cselekszel, valószínűleg a meggyőződésed nem is valós. [Részletek]

Lehet olyan asszonyt találni, akinek sohasem volt kalandja, de ritkán találunk olyant, akinek csak egy volt. [Részletek]

Az Álmok Tengere sem parttalan... (igaz, hogy csupán álom-partja van); az Álmok Tengere félelmesebb, mint a szokott veszélyű tengerek; siklik a roncs? süllyed a jó hajó? - az Álom-Tenger... [Részletek]

Az én tartóedényem a saját énem. Létem körvonalai kis kattanásokkal kapcsolódnak össze velem. [Részletek]

A vétek oly ügyetlen, ha remeg: Romlástól félve, magát rontja meg. [Részletek]

Az éjszaka közepén kigondolt terveket sosem a józan ész táplálja. [Részletek]

Ott állt egy szerelem kapujában, ami csakúgy, mint bármely évszak, nem egyik pillanatról a másikra jelent meg az életében, hanem észrevétlenül belopakodott a tudatába a gyanúk és... [Részletek]