Anton Pavlovics Csehov idézetek

A barátságtól a szerelmet csak egy lépés választja el. [Részletek]

A bölcs meg a tudományos gondolatok mindig elveszik az étvágyat. [Részletek]

A bölcs vagy egyszerűen a gondolkodó, elmélkedő ember éppen azzal tűnik ki, hogy megveti a szenvedést; mindig elégedett, és semmin sem csodálkozik. [Részletek]

A boldogságtól nem hal meg senki, de a boldogtalanságtól sem pusztulnak el. [Részletek]

A boldogtalan ember egoista, dühös, igazságtalan, kegyetlen, és még az ostobánál is kevésbé hajlamos embertársai megértésére. A szerencsétlenség nem fűzi össze, hanem elválasztja... [Részletek]

A bor meg a dohány elmossa az egyéniséget. Egy szivar vagy egy kupica vodka után te már nem te vagy, hanem te plusz még valaki; szétfoszlik az éned, és már úgy viszonyulsz magadhoz, mint... [Részletek]

A büntetés csak akkor használ, ha a jutalmazást is gyakorolják. [Részletek]

A doktorok és a jóságos rokonok érik el végül is, hogy az emberiség elhülyül; a középszerűséget tartják zseninek, és a civilizáció tönkremegy. [Részletek]

A félénk szerelem olyan, mint a pacsirtáknak szóló mese. [Részletek]

A férfiak nem érthetik annyira a nyomorúság minden szörnyűségét, mint a nők. Egy koldusszegény nő a legszerencsétlenebb lény. [Részletek]

A férfikebel - a nő erőssége. [Részletek]

A férfilogika sohasem tudja legyőzni az asszonyit. [Részletek]

A flegmatikus nő (...) csak azért jött a világra, hogy idővel anyós lehessen. [Részletek]

A földgolyó nem túlságosan jó hely a művészet számára. A föld nagy és tágas, de az író nem talál helyet magának sehol sem. Az író - örökös árva, száműzött, bűnbak, védtelen... [Részletek]