Áprily Lajos idézetek

Ámulni még, ameddig lehet, amíg a szíved jó ütemre dobban, megőrizni a táguló szemet, mellyel csodálkoztál gyermekkorodban. [Részletek]

Angyal zenéje, gyertyafény - kincses kezem hogy lett szegény? Nem adhattam ma semmi mást, csak jó meleg simogatást. [Részletek]

Fázom. Miért tagadjam, emberek? A szívem is gyökérig didereg. A tél sötét árnyéka ráterül s egy hang borzongat néha: Egyedül... [Részletek]

Ha nem leszek, nem fogja tudni senki, sorsomnak mennyi furcsa titka volt. [Részletek]

Homályban ültem, hangulattalan, nagy seb-bilinccsel - bénán, mint a rab, vártam, mikor lop sugarat reám egy könyörülő, keskeny ég-darab. [Részletek]

Olyan mindegy, melyik kapun suhanunk át a végtelenbe. [Részletek]

Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek, taníts meg hogy Csendemhez csendben érjek. [Részletek]

Szem mögött, szó mögött gondárnyék feketül. És mégis - ne remegj: lélek van teveled, nem maradsz egyedül. [Részletek]

Tudom, hogy két kezem nem part és nem erő: maholnap aszu ág, szélvert és remegő. Mentésre ingatag, tartásnak nem elég - síkon át, hegyen át kinyújtom tefeléd. [Részletek]