Arthur Bloch idézet

Az optimista azt hiszi, a létező világok legjobbikában élünk. A pesszimista attól fél, hogy csakugyan abban élünk. [Részletek]

Aki az összeomlás közepette mosolyogni tud, az már kigondolta, hogy kit hibáztasson érte. [Részletek]

Ne rágódj azon, mit tartanak felőled a többiek! Leköti őket azon való rágódásuk, hogy te mit tartasz felőlük. [Részletek]

Akárhányszor lepleződik le egy hazugság, mindig lesznek, akik elhiszik. [Részletek]

Minél hamarabb elmaradsz a többiektől, annál több időd marad, hogy felzárkózz hozzájuk. [Részletek]

Nincs olyan egyszerű feladat, amit el ne lehetne rontani. [Részletek]

Semmi sem annyira rossz, hogy ne tudna tovább romlani. [Részletek]

Elér a végzet, akár a halál; A szarvak kínja ránk van mérve már Az anyaméhben. [Részletek]

Nem az a legrosszabb, ha elesünk, hanem az, ha a földön maradunk. [Részletek]

Olyan ez az élet, mint valami dzsungel. Vadak élnek benne s marcangolják egymást és felfalják, akit lehet. [Részletek]

Egy nő szemében sokat veszít értékéből az a férfi, aki bámulatát feltűnően és bőkezűen osztogatja. Hiszen a nő szerint a világon csak egyetlen rajongásra méltó tárgy van, s ez ő... [Részletek]

Ahhoz, hogy éljünk, kevés életre van szükségünk. Ahhoz, hogy szeressünk, sokra. [Részletek]

A jó lelkiismeret neveti a hír hazugságait. [Részletek]

Öreg fejjel bátran mondhatom, hogy az élet nem olyan könnyű, mint a lepke szárnya, és sajnos - sok esetben - nem is olyan szép. [Részletek]