Babits Mihály idézetek

Az olvasás is gondolkozás, s az írás is beszéd. [Részletek]

Barátaim egyenkint elhagytak, akikkel jót tettem, megtagadtak; akiket szerettem, nem szeretnek, akikért ragyogtam, eltemetnek. [Részletek]

Barátaim elhagytak engem: egyedül maradtam már. Lelkemet kiüritettem, mint aki nagyobb vendéget vár. [Részletek]

Bocsmód, még mint egész csöpp gyerek, Pesten is átbujtam egy telet. Csillagok és lámpák kavarodtak, félelmes volt a sok emelet. Nappal kezdődtek az éjszakák, csilingelt és búgott a... [Részletek]

Bocsmód, még mint egész csöpp gyerek,Pesten is átbujtam egy telet.Csillagok és lámpák kavarodtak,félelmes volt a sok emelet.Nappal kezdődtek az éjszakák,csilingelt és búgott a... [Részletek]

Boldog vagyok, mint senki más, és mégis kedvem volna sírni, mert jól tudom: virágnyilás: egyszerből a sohába nyílni. [Részletek]

Csak én birok versemnek hőse lenni, első s utolsó mindenik dalomban: a mindenséget vágyom versbe venni, de még tovább magamnál nem jutottam. [Részletek]

Csapkodj hát, csapkodj, ostorozva bölcsen, hogy amit megfogadtam, ne felejtsem, mert aki éltét hazugságba veszti, a boldogságtól magát elrekeszti. [Részletek]

Csöndben érik a csira a föld alatt; halk a termékeny éj; a fű növése lassú: ez az élet! [Részletek]

Csupa szépség közt és gyönyörben járván mégis csak arra fogsz gondolni gyáván: ez a sok szépség mind mire való? [Részletek]

Cukrot, virágot, gyöngyöt szerettem volna hozni néked: nincs gyöngyöm, cukrom, virágom. Görnyedve hozom ahelyett s teszem kezedbe, nézzed, keserü életemet, egyetlen terhes gazdagságom. [Részletek]

Egész világunk mind csupa látomás, folytatott álom, lassú lidércnyomás. [Részletek]

Egy kiváló költőt vagy írót olvasva, lelked a költő lelkével együtt fut, lát és dolgozik. Ujjongva fut hegyeken, mezőkön és változatos messze tájakat lát. De csak akkor, ha követni... [Részletek]

Ej haj gyöngy a nap. Gyöngyfüzér az év: minden nap egy névnap, minden gyöngy egy név. [Részletek]