Bartis Attila idézetek

A gyönyör tulajdonképpen nemesített fájdalom. [Részletek]

A múltnak soha nincs alternatívája (...). Nem mintha a jövőnek túl sok lenne. [Részletek]

A némaság percei a legkegyetlenebbek. Így van ez a kihallgatáson, és így van ez a szerelemben. Temetésen szintén. Akár égi, akár földi idő van érvényben, a némaság perceit az ördög... [Részletek]

A sötétzárka sem tesz annyira magányossá, mint a hazugság. [Részletek]

Ahol semmi nincs, onnan föltétlenül tisztábban látja az ember a dolgokat. Az egészet, egyben. Nincs ez túlmisztifikálva, vannak helyek, ahonnan a dolgokat másképpen látni. Persze, lehet,... [Részletek]

Aki olvas, azt általában békén hagyják. Attól nem kérdik meg, hogy honnan hová utazik, hogy van-e család, ilyesmi. Akinek könyv van a kezében, az valójában nincs is jelen. Nem kell... [Részletek]

Az ébredés senkiföldje nagyjából valami olyasmi, mint a rossz irányú futóhomok, vagy inkább ingovány, fölfele működő mocsár, amiből egyre kijjebb kerül az ember, még sincs benne sok... [Részletek]

Az egyenruha (...) olyan, mint egy egyenlőségjel a valaki és a senki között. [Részletek]

Furcsa, leginkább jellegtelen állapot a szabadság. Semmi köze a közönyhöz, mert az óhatatlanul cinikus, meg semmi köze ahhoz, amikor minden mindegy, mert a mögött azért mégis ott lapul a... [Részletek]

Ha az ember dolgozik, az idő kétségkívül beleragad az iszapba, valahogy úgy, mint hosszabbításkor. [Részletek]

Ha valamelyest ismerjük az emberi természetet, nem nehéz kitalálnunk, hogy melyikükben mi történik. [Részletek]

Néha igen hasznos, ha az ember pontosan tudja, hogy mennyit visel el a valóságból. [Részletek]

Pontosan az vagyok, akinek ismersz és azóta vagyok, amióta ismerlek. [Részletek]

Sokak szerint a remény erőt ad, mások viszont, akik már reméltek, nemcsak úgy ímmel-ámmal, hanem igazán, azok tudják, hogy ez pont fordítva van: a reményhez kell az erő. Sokkal több... [Részletek]