Bella István idézetek
A lélek kültelkén lobogva izzik csak szívem gyertyacsonkja, az árvaság külvárosában meggyökerező éjszakában. [Részletek]
- Bella IstvánA teremtésnek szertelen örömét, ringó réteket, feslő, bimbózó életet, viharzó kürtű gyárakat, felettük égő álmatag foltjaival a felleget, a fecskéket, embereket, arcod... [Részletek]
- Bella IstvánEgész testemmel énekellek, szememmel már nem is látlak, Téged hegedülnek idegek, zsigerek zönögnek lágyan. (...) Az egész testem zenekar, a testedre hangszerelt ének, hogy a mindenség... [Részletek]
- Bella IstvánElveszíthetlek? Akár a száj a szót? Szívdobogást a szív? Szárnyuk a színek? Elvesztheti a tengert a hajó? [Részletek]
- Bella IstvánÉn úgy tudok szeretni, hogy magamat el tudom feledni. [Részletek]
- Bella IstvánÉs hallgatok mert jól esik hallgatom szívveréseid mint csitul némul el a harc amíg hajaddal betakarsz. [Részletek]
- Bella IstvánHa nem lennél, rájönnék, s kitalálnám egymás után az arcod, a szemed. Ha nem lennél, félnék, de szorongásomból árván megmintáználak, mint az ember az isteneket, s ha nem lennék,... [Részletek]
- Bella IstvánHa szeretni akarsz, bejöhetsz számodra örökre nyitva vagyok megnézheted a szívemet nem kezdte ki a mosolyod. [Részletek]
- Bella IstvánHárom szerelmes sor, hát ím, legyen. Három szavadban elfér életem. Mit bánom aztán, legyen, ne legyen. [Részletek]
- Bella IstvánKarácsony, fényhedt karácsony. Jobb lenne lenni máshol. Ott ahol közel és távol, Édesanyám, szíved a jászol. [Részletek]
- Bella IstvánKarácsony, karácsony, karácsony. Rozsda rózsáll a rácson. Szent József keresztfát ácsol önmagából, az ácsból. Mária tíz ujja - gyakd meg! - vaskampó, vérrózsás vasszeg. ... [Részletek]
- Bella IstvánKarácsony van. Mint valaha. De valami szívemben csörren. Ránézek. És már sehova. Előttem, mögöttem, köröttem felemelt karral áll a fa. [Részletek]
- Bella IstvánKell hogy legyen egy szem, akiben megláthatom magam. [Részletek]
- Bella IstvánKezed akarok lenni, arcod alatt a vánkos, kisimult lepedőd, réted, gyűretlen hajnal. Életed akarok lenni, szuszogó fád, világos erdőd az égigérő, örökös virradatban. [Részletek]
- Bella István