Berzsenyi Dániel idézetek

A barátság legszebb aktusa az, midőn barátunkat hibáira figyelmessé tesszük. [Részletek]

A képzelődés szép játékai, Az érzemények édes ömledési Szépítik ámbár boldogságodat, De nem tehetnek boldoggá magok. [Részletek]

A vidámság csak a valóságnak S szűk jelenvalónak szedheti rózsáit: De te, karján a szép Álmodásnak, Éled a jövendőt s a multnak óráit. [Részletek]

Barátom! a bölcs boldog mindenütt, Az Hortobágyon, az Pesten, Budán, Mert ő magával hordja kincseit. [Részletek]

Bízzál, s virágzóbb századokat remélj! Elődeidnek szép kora visszatér! [Részletek]

Csak repülő álomkép s csalódás A halandó ember élete! Rövid öröm, hosszú gond s bánkódás Bús életünk szűk kerűlete. [Részletek]

Ha van mit ennünk, innunk és szeretnünk, Ha józan elménk s testünk nem beteg, Kívánhatunk-e s lelhetünk-e több jót, S adhatnak-é mást a királyi kincsek? [Részletek]

Hív szívünk csendesebb intésit nem halljuk Az előttünk nyíló rózsát letapodjuk, Messzebb járnak szemeink; Bámulva kergetjük álmunk tarka képét, Örökre elvesztjük gyakran éltünk... [Részletek]

Holnappal ne törődj, messze ne álmodozz, Légy víg, légy te okos, míg lehet, élj és örülj. Míg szólunk, az idő hirtelen elrepül, Mint a nyíl s zuhogó patak. [Részletek]

Hősek márvány sarampóit Az idő eltemeti, S a fél világ hódítóit Feledékeny por fedi. [Részletek]

Jertek, bámulatos bajnokok és nagyok! S tí, kik nem meritek nézni az elmulást, És tí, porba nyögők, jertek ide, s velem Élni s halni tanuljatok. [Részletek]

Láttam a mosolygó tavaszt, Láttam az égető nyárt, Láttam minden időszakaszt S minden földi láthatárt: Ha örök időket élnék, Ezeknél többet nem érnék. [Részletek]

Merj! a merészség a fene fátumok Mozdíthatatlan zárait áltüti, S a mennybe gyémánt fegyverével Fényes utat tusakodva tör s nyit. [Részletek]

Mikor az ember legnagyobb akar lenni, akkor érzi leginkább semmiségét, s mikor legmagasabbra emelkedik, akkor látja a szédítő mélységet. [Részletek]