Bodnár László idézet

Életem játék, gyermek vagyok karodban, boldog ajándék. [Részletek]

Ölellek, mint szél a fákat, Hajnalt az est, Nap az árnyat. Szivárványként ezer színnel Rajzollak meg, szerelemmel. [Részletek]

Születni kell mindig, újra, száz halálon mosolyogva. Dolgunk tenni igaz szívvel, látván magunk más szemével. [Részletek]

Jó volna még gyermek lenni, álmodni újra száz mesét. Tiszta szívvel hűn szeretni, lelkemből kincset osztva szét! [Részletek]

Hervadó télvirág nyílik csak nélküled, hűségem kékmadár, búcsút int, ellebeg, emléked fáklyaláng, lelkemben szendereg. [Részletek]

Hányszor hívtál és mégis hagytalak Elveszni Téged, szívem csendjein, S amíg nevettem más reményein, Temetve mindent, elsirattalak. [Részletek]

Hű emlék marad, a szívemen egy álom őrzi arcodat. [Részletek]

Egy hozzátartozó élete drágább a pénznél. [Részletek]

Barátaink (és ellenségeink), akik naponta szemtanúi cselekedeteinknek, lehet, hogy objektívebb képet festhetnek motivációinkról, mint mi magunk. [Részletek]

Az élet azokat szereti, akik az utcasarkon virággal a kezükben várnak rá. Lehet, hogy térdre kényszerít, hogy meghurcol, hogy összevérez. Ám legyen! Attól még nem dől össze a világ.... [Részletek]

Az elmés mondások többnyire ismétlések. [Részletek]

Az emberéletnek akkor és csak akkor van valamiféle haszna, ha a világmindenségnek mint egésznek benső értéke (figyelembe véve múltat, jelent és jövőt) nagyobb lett annak... [Részletek]

Az ember néha azt veszi észre, hogy a vonat, amire felszállt, végállomásra ért. Ilyenkor az a kérdés, merre indulj tovább. [Részletek]

Mindig is szerettem volna tudni, ki ír a falakra. Most végre tudom. [Részletek]