Borisz Leonyidovics Paszternak idézet

Az elkülönülő boldogság nem boldogság. [Részletek]

Amit elképzelünk, még nem tekinthetjük megtörténtnek. [Részletek]

Minél jobban behódol az ember a szépségnek, annál távolabbra kerül a jóságtól. [Részletek]

Csak a köznapi csodálatos, ha hozzáér a géniusz keze. [Részletek]

A történelem a második világmindenség, amelyet az emberiség alkotott, válaszul a halál jelenségére, az idő és az emlékezet jelenségének segítségével. [Részletek]

Az igazságot csak egymaga keresheti az ember, és csak úgy, ha szakít mindenkivel, aki elégtelenül szereti. [Részletek]

Élni annyi, mint törekedni előre, magasabbra, a tökéletesség felé, és el is érni. [Részletek]

Az ember sose lehet biztos abban, mit fognak csinálni a szavak, amikor hallótávolságon kívülre kerülnek. [Részletek]

Valamikor kézen vezettél; szökni akartam, nem engedtél, csend volt szívemben és a csendben szavad szólt csak, mindennél szebben. [Részletek]

Ó, Mikulás, jó öreg, hullt színekből és hangokból míg összeáll csodád, hol vagyunk már a hajszolt holnapokban! Fáradt jelenből hajlunk múltba át. Nem gyermekkorba kívánkozom... [Részletek]

Soha nem volt barátom. (...) Volt szeretőm, ellenfelem, pasim, haverom, egyéjszakás partnerem. Eleget próbáltam ahhoz, hogy tudjam, hosszú távon egyik sem fog működni. Nem tudtam megnyílni... [Részletek]

Gondolkodásom elfogyó erejével lassan tapogattam a titokzatos élet megfoghatatlan értelmét. [Részletek]

Azt hiszed, hogy egy pont felé haladsz, de ennek a pontnak csak az adja a létjogosultságát, hogy szereted. Pihenj egy kicsit, de amint tudsz, állj fel és menj tovább. Mert amint megtudta, hogy... [Részletek]

A változás úgy jön, mint egy apró fuvallat, ami meglibegteti a függönyöket, és úgy kúszik elő, mint a fűben rejtőző vadvirágok titkos illata. [Részletek]