Böszörményi Gyula idézetek

Fogjátok meg egymás kezét, érintsétek meg egymás lelkét, de hagyjátok békén a másik szívét. [Részletek]

Gyönyörű, nem igaz? Persze, csak úgy ismerheted meg, ha hagyod, hogy beléd szúrjon. Ilyen a szép gondolatok természete. [Részletek]

Harcoltak, megbékéltek, városokat emeltek vagy tiportak el, szerettek s gyűlöltek évezredeken át. Uralták a lapályokat, hegyeket, erdőségeket, sivatagokat, és a varázserő síkját - de... [Részletek]

Közel, nagyon közel kerültünk a Pokolhoz. Sőt, talán benne élünk. [Részletek]

Minden ember jó - csupán a benne élő démon gonosz. [Részletek]

Olvass, és a világ hűséges kiskutya módjára hever a lábad elé, vagy told félre a könyveket, ám akkor soha nem érted meg, miért vicsorog rád. [Részletek]

Senki nem tudta róla, sőt, még önmaga előtt is titkolta, hogy azért ragaszkodik annyira a törvények betartásához, mert a lelke mélyén úgy érezte: egyetlen apró kis rendbontás is... [Részletek]

Tündérek mindenhol laknak! Nélkülük a fák, a kövek, a vizek forrásai, de még a hegyek, a dombok, a rétek és a vadcsapások is mind-mind a lelküket veszítenék! [Részletek]

Úgy szép a lány, ha titokzatos. [Részletek]

Úgy szorítottam (...) kezét, mint lusta írót a nyomdai határidő. [Részletek]

Van, aki méreggel irtja a gyomot, és azt hiszi ez elegendő ahhoz, hogy a kert tökéletessé váljék. Ő nem gondol a vegyszer által elpusztított virágokra. (...) Más viszont kapával végzi... [Részletek]