Carlos Ruiz Zafón idézet

Párizs a világ egyetlen olyan városa, ahol az éhenhalás még mindig művészetnek számít. [Részletek]

Az ember, mint fő-főemlős, társas lény. Viselkedésének lényegi és uralkodó etikai alapelvei a barátság, a családi összefogás, a komaság és a pletyka. Puszta biológia az egész. [Részletek]

Miért van az, hogy minél kevesebb a mondanivalónk, annál cifrábban és körmönfontabban adjuk elő? (...) A világot áltatjuk ezzel, vagy saját magunkat? [Részletek]

Nem a pénzszerzés a legnehezebb. Az igazi nehézséget az okozza, hogy olyan tevékenységgel akarsz pénzt keresni, amelynek szívesen szenteled az életed. [Részletek]

A katonaság, a házasság, az egyház és a pénzvilág: az Apokalipszis négy lovasa. [Részletek]

Nem voltam több egy kisfiúnál, aki azt hiszi, hogy övé az egész világ, csak mert egy órára birtokba vehette a mindenséget, s még nem tudja, hogy egy másodperc alatt elveszítheti. [Részletek]

Minél üresebb az élet, annál gyorsabban múlik az idő. A jelentéktelen sorsok úgy suhannak el az élet apró szépségei mellett, mint azok a vonatok, amelyek nem állnak meg minden... [Részletek]

Minden segítségnek örülni kell, ha az ember gégéjét szorongatják. [Részletek]

Csak akkor érhetsz csúcsra, ha egy hegy elédbe áll. [Részletek]

Az üzlet olyan, mint a háború, aki gyenge, elvérzik! [Részletek]

Bármi történjék is, kitartok elhatározásom mellett, mindig a saját utamon járok és elfojtom könnyeimet. Csak legalább annyit szeretnék elérni, hogy bátorítson valaki azok közül,... [Részletek]

Minden nehézség ebből adódik: emberi értékrendet alkalmazunk Istenre, azon tűnődünk, hogy mikor igazságos és mikor igazságtalan. A leghalványabb fogalmunk sincs, nem is lehet arról,... [Részletek]

Célba ér a végén, aki küzd és tűr. [Részletek]

Teremtve van-e a világ, Vagy örök idők óta áll? S fog-e örökké állani, Vagy egykor semmiségbe száll? [Részletek]