Charles Baudelaire idézet

Van köztünk hány, akik az Eszményt el sem érik: Átkos szobrász-csapat, balsorssal bélyeges, Kik, míg nagy homlokod s kebled vésik, jeges [Részletek]

Ki árnyak után kész szaladni, mindig rosszul jár, amiért nem tudott a helyén maradni. [Részletek]

És mint a lemenő nap a sarki pokolban, vörösen ragyogó jégtönk lesz a szívem. [Részletek]

Butaság, kapzsiság, tévelygés, ferde vétek oltja testünkbe és lelkünkbe mérgeit; s mint koldús éteti öntestén férgeit, mi éppen úgy vagyunk sok drága búnknak étek. [Részletek]

Mély, bűvös bájjal részegítve jár át a múlt, ha a jelenben éledő! [Részletek]

A képzelet a valóság királynője. [Részletek]

Nedves az ajkam, és érett a tudományra, az antik Tudatot fojtani céda ágyba, győzelmes keblemen fölszárad mind a könny: vén arcra gyermekek kacaját bűvölöm. [Részletek]

Egy hozzátartozó élete drágább a pénznél. [Részletek]

Barátaink (és ellenségeink), akik naponta szemtanúi cselekedeteinknek, lehet, hogy objektívebb képet festhetnek motivációinkról, mint mi magunk. [Részletek]

Az élet azokat szereti, akik az utcasarkon virággal a kezükben várnak rá. Lehet, hogy térdre kényszerít, hogy meghurcol, hogy összevérez. Ám legyen! Attól még nem dől össze a világ.... [Részletek]

Az elmés mondások többnyire ismétlések. [Részletek]

Az emberéletnek akkor és csak akkor van valamiféle haszna, ha a világmindenségnek mint egésznek benső értéke (figyelembe véve múltat, jelent és jövőt) nagyobb lett annak... [Részletek]

Az ember néha azt veszi észre, hogy a vonat, amire felszállt, végállomásra ért. Ilyenkor az a kérdés, merre indulj tovább. [Részletek]

Mindig is szerettem volna tudni, ki ír a falakra. Most végre tudom. [Részletek]