Charlotte Brontë idézet

Ha senki más nem törődik is velem, én törődöm magammal. Minél társtalanabb, minél magányosabb vagyok, minél kevesebb a jóakaróm, a pártfogóm, annál többre kell becsülnöm... [Részletek]

Különös, hogy a fájdalom szinte megfojt, mert egy másik ember szeme nem nézett az enyémbe. [Részletek]

A képzelettől veszem kölcsön, amit a valóság nem ad meg nekem. [Részletek]

Milyen áldás, hogy az idő elcsitítja a bosszúvágyat, enyhíti a haragot és a gyűlöletet! [Részletek]

Az együttérzés, ha külső jele nincs is, azért nem kevésbé jóleső és megnyugtató. [Részletek]

A legfőbb emberi tudás önmagunkat ismerni, s a célt, ahová lépteink visznek. [Részletek]

Nem tudta elképzelni, hogy van nő, aki ilyen hangon mer egy férfival beszélni. Ami engem illet, én meg csak akkor érzem magam jól, ha erős egyéniségű, lelki életet élő, művelt... [Részletek]

A repülő feltalálása semmiség. A felépítése már valami. A repülés: az minden. [Részletek]

Minden kapcsolat egy erősséget vagy egy gyengeséget táplál benned. [Részletek]

Ne beszéljünk addig nagy felfedezésekről vagy haladásról, míg a világon egyetlen boldogtalan kisgyerek is létezik. [Részletek]

Két régi levél a gyártól: a tejet a lótrágyalével ígérték! [Részletek]

Azt szerették volna, ha egy rendes lánnyal kezdek járni, félrerakom a pénzt, összeházasodunk, aztán letelepszünk, és szerzek magamnak egy rendes, állandó munkát. Aztán csendben... [Részletek]

Síromnál sírva meg ne állj! Nem vagyok ott, nincs is halál. [Részletek]

Regényeset mesél a csend. [Részletek]