Charlotte Brontë idézet

Zárkózott embereknek gyakran valóban szükségük van arra, hogy megnyílhassanak, és beszélhessenek érzelmeikről. [Részletek]

Ha az egész világ gyűlöl és rosszat hisz rólad, de a lelkiismereted tiszta, sohasem leszel egyedül. [Részletek]

Bölcs emberek azt mondják, bolond, aki bárkit is tökéletesnek vél; ami pedig azt illeti, szeretni, nem szeretni, legokosabb, ha barátságosak vagyunk mindenkihez, s túlságosan nem rajongunk... [Részletek]

Ha nem szeretem őt olyan mérhetetlenül, e pillanatban talán megütköztem volna különös hangsúlyán és arcának szinte vad kifejezésén. De így, hogy ott ültem hozzásimulva,... [Részletek]

A szerelem mindenre talál mentséget, csak az aljasságra nem. Az aljasság megöli a szerelmet, elnyomorítja a legtermészetesebb érzéseket is. Becsülés nélkül nincs igaz szerelem. [Részletek]

Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj. [Részletek]

A tisztelet az alapozás, a vonzalom az első emelet, és a mély érzés maga a ház. [Részletek]

A hallgatás a legocsmányabb árulás. [Részletek]

Ordítok, mint a vad mindenki elhalad, nem veszik észre. [Részletek]

Hiszek hitetlenül Istenben, Mert hinni akarok. [Részletek]

Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek, taníts meg hogy Csendemhez csendben érjek. [Részletek]

A civilizáció egyik fő célja az erőszakot a legvégső eszközök egyikévé tenni. [Részletek]

A sors megtanított rá, hogy sosem szabad feladni a reményt, ám túlzott mértékben hinni sem ajánlatos benne. A remény olykor kegyetlenül hiú és vak. [Részletek]

Szörnyen hangzik, de a legizgalmasabb öltözékek általában a legszegényebb emberektől erednek. [Részletek]