Charlotte Brontë idézet

Sokszor egy semmiség elég ahhoz, hogy az ember lezuhanjon a fellegekből. [Részletek]

Azt hiszem, a bánat volt mindig a legsúlyosabb betegségem. Néha azt gondolom, ha valami nagy boldogság érne, még meggyógyulhatnék. [Részletek]

Csakugyan milyen bölcs dolog, ha aki rendkívüli helyzetbe kerül, tartja a nyelvét, és nem kiáltja ki hebehurgyán, mennyire bántja ez a helyzet! A világ nagyon jól megérti azt a... [Részletek]

Adottságaink határozzák meg, mi iránt vonzódunk. A művész azért szereti a hegyeket, mert festői, a mérnök a sík vidéket, mert célszerű. Az élvhajhász a "csinos nőt", mert épp... [Részletek]

Minden arc minden vonása rögtön elenyészett bennem, mert nem a vártra találtam. [Részletek]

De a rendesen élő, józan ember sosem esik kétségbe. Elveszti a vagyonát: ez olyan kemény csapás, hogy egy pillanatra beletántorodik. De már szedi is össze az erejét, a sérelem maga... [Részletek]

Jelenléte olyan kellemes az elmémnek, mint amennyire a friss széna és a jó szagú virágok illata, mint a lenyugvó nap vörös fénye, a nyárközépi est nyugalma kellemes az érzékeimnek. [Részletek]

Többet ér egy élő gebe, mint egy döglött paripa. [Részletek]

Csak akkor érhetsz csúcsra, ha egy hegy elédbe áll. [Részletek]

Ha a lehetetlent kizártuk, ami marad, az az igazság, akármilyen valószínűtlen legyen is. [Részletek]

Bármi történjék is, kitartok elhatározásom mellett, mindig a saját utamon járok és elfojtom könnyeimet. Csak legalább annyit szeretnék elérni, hogy bátorítson valaki azok közül,... [Részletek]

A művész nem elégedhet meg pusztán a művészettel. Hiába is tagadja, természetes vágy él benne az elismerés után. [Részletek]

Célba ér a végén, aki küzd és tűr. [Részletek]

Teremtve van-e a világ, Vagy örök idők óta áll? S fog-e örökké állani, Vagy egykor semmiségbe száll? [Részletek]