Charlotte Brontë idézet

A gyűlölettel szemben nem az erőszak a leghatékonyabb fegyver, s az is kétséges, hogy a bosszúállás begyógyítja-e az igazságtalanság okozta sebeket. [Részletek]

Miért roskadnánk magunkba fájdalmunkban, mikor az élet úgyis oly rövid, a halál pedig feltétlenül a boldogság kapuja, s a dicsőségé? [Részletek]

A képzelettől veszem kölcsön, amit a valóság nem ad meg nekem. [Részletek]

Furcsa egy világ ez, s a férfit a legfurcsább hulladékból gyúrták össze, melyet forrongásában feldobott a káosz. [Részletek]

Zárkózott embereknek gyakran valóban szükségük van arra, hogy megnyílhassanak, és beszélhessenek érzelmeikről. [Részletek]

Az együttérzés, ha külső jele nincs is, azért nem kevésbé jóleső és megnyugtató. [Részletek]

A szeretet, csakúgy, mint a szerelem, igazságtalan olykor. [Részletek]

A szavak olyanok, mint a napsugár. Minél koncentráltabbak, annál mélyebbre hatolnak. [Részletek]

Az ember azt, mit át nem érez, Otromba gúnyba fojtja csak, Mi jó és szép, azon kacag, Mit meg nem ért: leszólja dohogva. [Részletek]

Minél többet tudsz, annál kevesebbet értesz. [Részletek]

Én leszek, ki fogja majd a két kezed, ki téged jó felé vezet, ha engeded. [Részletek]

Ajándék az, ha olyat adsz, amit akar valaki, nem olyat, amiről te gondolod úgy, hogy adnod kell, vagy amit kötelezőnek érzel. Az az ajándék, amit akar valaki, te pedig képes vagy adni.... [Részletek]

A körülmények néha olyan irányba mozdítják az életedet, amerre magadtól soha nem mentél volna. [Részletek]

Az élet nem abból áll, amit könyvekből tanul az ember. [Részletek]